Januártól dolgozik a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház onkológiai osztályán dr. Csató László Szilárd onkológus szakorvos. A Csíkszeredában született, Gyergyószentmiklóson nevelkedett fiatal orvostól megtudtuk, bár továbbra is magas az elhalálozási arány a daganatos megbetegedéssel diagnosztizáltak körében, ha időben fény derül a betegségre, akkor ez ma már nem jelent „világvégét” a beteg számára. Mivel azonban a daganatok többsége nem okoz más tünetet, csak akkor van esély a korai stádiumban való felfedezésükre, ha vesszük a fáradtságot és időről-időre elmegyünk szűrővizsgálatra. [caption id="attachment_84332" align="aligncenter" width="1000"] Fotó: László F. Csaba[/caption] – Minden bizonnyal örültek az érkezésének a csíkszeredai kórház onkológiai osztályán, hisz hosszú éveken át egyetlen szakorvos tevékenykedett itt. – Örültek, különösen Holló Gergely doktor úr, hisz már öt éve egyedül látta el az orvosi teendőket az osztályon. Ő nagyon várta, hogy minél hamarabb munkába álljak. Január 3-tól vagyok itt. Tavaly novemberben szakvizsgáztam, ezt követően még két hónap volt hátra a rezidensi orvosi képzésemből. Marosvásárhelyen végeztem az orvosi egyetemet és az ötéves rezidensképzést is, az ottani onkológiai klinikán. Csíkszeredai születésű vagyok, de négyéves korom után Gyergyószentmiklósra költöztünk a családommal, ott töltöttem a gyermekkoromat, az iskoláséveket. A Salamon Ernő Gimnáziumban érettségiztem, onnan felvételiztem a vásárhelyi orvosi egyetemre. – Miért választja manapság egy fiatal orvos az onkológiát? – Ezt sokan kérdezték már tőlem, hisz van, aki ódzkodik ettől a szakágtól. Én viszont már az egyetem kezdetekor eldöntöttem, hogy az onkológiára szeretnék szakosodni. Több tényező játszott közre ebben. Az egyik az volt, hogy egy nagyon szakosodott ágazatot szerettem volna választani, olyat, amelyhez úgymond csak mi, onkológusok értünk. Ha kemoterápiáról, daganatos betegről van szó, akkor annak a kezelésébe nemigen szól bele más senki, de egy magas vérnyomásos beteg például elmegy a háziorvosához, egy belgyógyászhoz, egy kardiológushoz, egy neurológushoz is. Közrejátszott a választásomban az is, hogy fontosnak tartom, hogy az ember életének a legkritikusabb pillanatában legyek ott, akkor tudjak orvosként segíteni. Ha valakit daganattal diagnosztizálnak, akkor ilyen kritikus szakasz kezdődik el az életében és nagyon megterheli ez őt és a családtagjait is, lelkileg és fizikailag is. Ekkor szerintem nagy szüksége van segítségre az embereknek, hisz nagyon nehéz ezt az életszakaszt átvészelni. Ha valaki daganatos beteg, akkor a társadalmi felfogás szerint vége van számára a világnak. Ez egyrészt nem igaz, másrészt pedig nagyon nagy terhet jelent a betegek számára. Ilyenkor a beteg olyan orvossal kell hogy találkozzon, akiben megbízik és el tudja hinni neki, hogy nincs vége a világnak. Mi, orvosok fel kell legyünk vértezve erre nemcsak szakmailag, hanem lelkileg és szellemileg is, hogy a beteggel ezt meg tudjuk értetni, úgy, hogy el is higgye nekünk. Nehéz orvosként kiegyensúlyozni azt a társadalmi nyomást, előítéletet, ami ilyenkor éri a beteget. Azért is választottam én ezt a szakágat, hogy próbáljak meg erről a valóban kritikus életszakaszról hitelesebb képet adni, azt, ami a valóság. – És mi a valóság ma a daganatos megbetegedések terén? Milyen arányban gyógyíthatók ezek? – Ma már nincs úgymond világvége a daganatos betegek számára. Az, hogy milyen arányban gyógyítható bármelyik daganatos megbetegedés, a betegség stádiumától függ. Bármelyik daganatos megbetegedés gyógyítható, ha időben elcsípjük. A négy leggyakoribb típus a mell-, a prosztata-, a tüdő- és a vastagbéldaganatok – ezek teszik ki a rákos megbetegedések 70 százalékát. Ha nem is minden esetben, ma már ezek is nagyon jól gyógyíthatók, előrehaladottabb stádiumban is vannak jó eredmények. Van olyan beteg, aki öt éve jár vissza kezelésre, és most sincs úgymond „semmi baja”, jól érzi magát, el tudja látni a mindennapi teendőit úgy, mint egy egészséges ember. A korábbi kemoterápiás szerek kezdenek háttérbe szorulni és most már olyan molekuláris, genetikailag célzott terápiák vannak, amelyeket személyre szabottan adunk a betegeknek. Ezek csodát ugyan nem tesznek, de olyan nagy a különbség az általános túlélési arányban és a beteg életminőségében, hogy sokszor mi is rácsodálkozunk. – A kezelési paletta a sebészeti-, a kemoterápiás-, illetve a sugárkezelés? – Sugárkezelést Marosvásárhelyen vagy Brassóban végeznek, mi mindig felajánljuk mindkét lehetőséget, a betegek választják ki, hová szeretnének menni. Mindkét helyen elég hosszú a várólista. Próbáljuk mi is rangsorolni a betegeket, azokat küldjük sugárkezelésre, akiknek nagyon fontos, akinek lehet, annak még beiktatunk itthon hormon- vagy kemoterápiás kezelést. Többször előfordult, hogy túlterheltség miatt elromlott a gép Marosvásárhelyen. Csíkszeredában az onkológiai osztályon kemoterápiás és hormonterápiás kezeléseket adunk mind napi, mind pedig hosszabb bentfekvéssel. Főként melldaganatok és prosztatadaganatok esetén alkalmazzuk a hormonkezeléseket, e két daganattípus esetében az első élvonalbeli terápia ez. Ezeket a kezeléseket a betegek otthon vagy a háziorvosnál is meg tudják kapni. – Említette, hogy mennyire fontos lenne korai stádiumban felfedezni a daganatokat, célzott és szervezett szűrőprogram azonban szinte nincs Romániában. Egyénenként mit tehetünk ezen a téren?  – Ahogy azt mondtam, mindenik daganat gyógyítható, ha időben felfedezzük, de az is igaz, hogy egyik sem, ha túl későn derül rá fény. A stádium tehát meghatározó a gyógyulás tekintetében.  Szervezett szűrővizsgálati program ugyan nincs, de ingyenes szűrővizsgálati lehetőség van: tüdőröntgenre, vastagbéltükrözésre, urológiai vizsgálatra, laborvizsgálatokra és mammográfiára el lehet menni. A háziorvosától bárki kérhet beutalót, és el lehet menni egyénileg ezekre a vizsgálatokra. Legalább a négy leggyakoribb daganattípusra el kellene végezni a szűrővizsgálatot. Nőknek 40 év fölött kétévente nagyon fontos lenne elmenniük mammográfiára, az esetleges  prosztatadaganat felfedezése érdekében 50 év fölött ugyancsak kétévenként ajánlott urológiai vizsgálat a férfiaknak. A tüdődaganatok vizsgálatában szintén 50 év fölött ajánlják kétévente a röntgenvizsgálatot, főként azoknak, akik cigarettáznak, cigarettáztak. És évente jó lenne elmenni vastagbéltükrözésre 55-60 év fölött. – Mennyire gyakoriak most a rákos megbetegedések és mennyire emelkedett meg az előfordulásuk az utóbbi években? – Amióta én ezen a területen dolgozom, tehát öt év alatt mintegy 15 százalékkal emelkedett a már említett négy leggyakoribb daganattípus előfordulása. Ez nagyon sok, azt jelenti, hogy száz ember közül tizenöttel több beteg. Ezt tapasztaltuk Marosvásárhelyen a napi munka során is. Csíkszeredában januártól február közepéig mintegy 950 daganatos beteget kezeltünk a járóbeteg-rendelés keretében és az onkológiai osztályon. – Azt ugye továbbra sem tudni pontosan, hogy mi okozza vagy mi indítja el a daganatos megbetegedések többségét? – Azt szoktuk mondani, hogy a kockázati tényezők 100 százalékának mintegy 70 százaléka külső tényező, a fennmaradó 50-30 százalék genetikai, tehát örökletes tényező. A külső kockázati tényezők legnagyobb hányadát az életvitel jelenti, a táplálkozás milyensége, a mozgás gyakorisága vagy hiánya, az alkoholfogyasztás, a dohányzás, a testsúlynövekedés, különböző betegségek, vírusfertőzések, bakteriális fertőzések, nemi úton terjedő betegségek (C-hepatitis vírus a májdaganatok esetében, HPV-vírus a méhnyakrák esetében). E tényezők terén az életmódváltással lehetne segíteni a megelőzést, de ennek csak úgy van értelme, ha hosszú távon végigviszünk egy ilyen változást. A belső, genetikai tényezőkön sajnos nem tudunk változtatni. Az ezek által befolyásolt problémák közé tartoznak például az egyes krónikus betegségek, mint a cukorbetegség, a vérzsír növekedését okozó betegségek, a genetikai, illetve a hormonháztartás felborulását okozó betegségek. A hormonok szerepe ezen a téren is fontos, például a prosztata- és a melldaganatok terén elsődlegesen hormonkezelést alkalmazunk, mert kimutatták, hogy ennél a két daganattípusnál a hormonháztartás felborulása – nőknél az ösztrogén, férfiaknál a tesztoszteron egyensúlyának a felborulása – okozzák a daganatok elindulását. Persze, van genetikai háttér, hajlamosító tényező is, de ha ehhez társul a hormonháztartás felborulása, akkor kiválthatja a daganatos megbetegedést. – Azért is nagy a szűrővizsgálatok szerepe, mert a daganatos megbetegedések esetében gyakran nincs más tünet. Ez általánosan érvényes a rákos megbetegedésekre? – Nagyon kevés az a daganattípus, amelynél észlelhető tünet. A melldaganatok jelentik a kivételt, hisz ezek esetében szó szerint kézzel tapintható a tünet. A mammográfiai vizsgálatnál talán fontosabb is a nők önvizsgálata, minden nő ismeri a saját testét, és ha bármilyen eltérést észlel a mellében a korábbi állapotokhoz képest, akkor azonnal orvoshoz kell fordulnia. Más tünet nemigen van. Az Egészségügyi Világszervezet szerint van néhány apró jel, tünet, ami daganatra utalhat, de fontos a feltételes mód: csak utalhat. Például ilyen a krónikus, száraz köhögés, ami nem múlik el és aminek nincs a hátterében náthás megbetegedés. Főként egy cigarettázó személynél nagyon oda kell figyelni erre, ha két hétnél tovább tartó száraz köhögés áll fenn, akkor feltétlenül el kell menni vagy tüdőszűrésre, vagy szakorvosi vizsgálatra. A másik ilyen tünet, ha egy csomó alakul ki, bárhol a testben, a karon, a lábon vagy a lágy részekben, akkor sebészhez kell fordulni. A vérzések a másik ilyen tünetcsoport: ha vérzés alakul ki például a vizeletben vagy végbélen keresztül, vagy pedig véres köpet jelentkezik, akkor ugyancsak orvoshoz kell fordulni. Ha fájdalom jelentkezik, főként háti, a gerinc szintjén mély csontfájdalom, akkor ugyancsak érdemes megnézetni, hogy mi is van ott. Ezek a tünetek lehetnek daganatra figyelmeztető jelek, de az is lehet, hogy nem jelentenek semmit vagy más betegség tünetei. Mindenesetre érdemes orvoshoz fordulni ilyenkor. – Melyik daganattípusok okozzák a legtöbb halálesetet? – Az elhalálozások között elsődleges a tüdődaganat, mind romániai, mind európai és világszinten. A legtöbb elhalálozást ezután a melldaganatok, a vastagbéldaganatok és a prosztatadaganatok okozzák. Ez az úgynevezett négy nagy, ezek a megbetegedések a leggyakoribbak és ezek okozzák a legtöbb halálesetet is. De a kezelésben is ezek terén történt a legnagyobb előrehaladás az elmúlt években. Főként a tüdődaganatok esetében. Például azt a szövetrészt, amit a műtét vagy tükrözés során kivettek a beteg tüdejéből, a daganatból, genetikai vizsgálatra küldjük – ez teljesen ingyenes vizsgálat a beteg számára. Kolozsváron vagy Bukarestben elvégzik a genetikai vizsgálatot és ennek eredménye alapján célzott, molekuláris terápiát tudunk felírni. Eddig esetleg hónapokkal tudtuk hosszabbítani a beteg életét, most viszont már négy, öt, hat, akár nyolc évvel is meghosszabbíthatjuk. Ezeket a kezeléseket sajnos nem mindenkinél lehet alkalmazni, úgymond szerencséje is kell legyen a betegnek, hogy kijöjjön neki az a bizonyos fajta genetikai eltérés, amelyre alkalmazható ez a kezelés. Ez egyébként most már a tüdő-, a mell-, a prosztata- és a vastagbél daganatok kezelésére is elérhető. – Mekkora a morbiditás aránya a daganatos megbetegedésekben szenvedők körében? – Sajnos még mindig elég jelentős. Az ötéves túlélés aránya – tehát azon betegek aránya, akik a betegség diagnosztizálása után még legalább öt évig élnek – 30-40 százalék. Tehát a betegek 60-70 százaléka elhalálozik öt éven belül, elsősorban azért, mert a szűrővizsgálatokat nem vesszük igénybe, és a betegségre nem derül fény időben. – Nagy felháborodást keltett nemrég egy bukaresti onkológus kijelentése, amely szerint itt, Romániában is megvan minden a kezeléshez, ami szükséges. Mit gondol erről? Megvan-e minden – pénz, paripa, fegyver –, amire szükség van? – Nincs meg minden, de sok olyan dolog van már, amit néhány éve nem is mertünk remélni. Például a genetikai vizsgálatokról és az ezután következő, célzott kezelésekről, amelyeket már említettem, néhány éve nem is gondoltunk volna, hogy nálunk is elérhető lesz. Ezek nagyon drága gyógyszerek, hatalmas összegekről van szó, amit az egészségbiztosító fizet. Van még hiányosság, főként annak tekintetében, hogy milyen rohamosan fejlődik az onkológia, előfordult, hogy két hónap alatt két új gyógyszer jelent meg. Érhető az is, ha ezt nem tudja az egészségbiztosító azonnal finanszírozni. Ilyenkor várunk, igyekszünk türelemmel lenni és reméljük, hogy idővel minden külföldön megjelenő kezeléshez nekünk is lesz hozzáférésünk. De tény, hogy kevés az a gyógyszer, ami külföldön megvan és itt nem elérhető. Mintegy kétszáz kemoterápiás szert alkalmazunk, és ezek közül néhány – a két kezemen össze tudom számolni, hogy mennyi – az, ami külföldön elérhető és nálunk még nem finanszírozza az egészségbiztosító pénztár. – Apropó külföld. Nem is akart külföldre menni dolgozni? – Nem. Én mindig azt mondtam, hogy én jó helyen vagyok itthon. Sosem szándékoztam külföldre menni, főként, hogy láttam az évek során, ahogy itthon is fejlődni kezd az onkológia, ahogy minél több kezelés elérhető nálunk is – így azt mondtam, hogy nincs értelme elmenni. A beteg itt is, ott is beteg, a kezelés itt is, ott is kezelés, azért pedig nem láttam értelmét elmenni, mert ott esetleg több lenne a fizetés. Azt mondtam, megelégszem azzal, ami itt van. Hívtak persze Magyarországról és Németországból is, de nemet mondtam. Beteg itt is sok van, a gyógyszerek többsége itt is rendelkezésre áll, és ami nincs meg, azt ki tudjuk váltani más, szinte ugyanolyan jó kezeléssel. A másik ok, amiért maradtam, hogy kevés az onkológus az országban. – Kevesen választják ezt a szakágat vagy sokan elmennek külföldre az onkológusok közül? – Kevés fiatal orvos választja, és az egészségügyi minisztérium is kevés munkahelyet hirdet meg onkológiára. Sok fiatal ódzkodik ettől a szakágtól, merthogy daganatos betegek, és hogy nincs értelme. Én erre azt szoktam mondani, hogy akkor a legértékesebb az idő, amikor kevés van belőle. Ez nekem a mottóm. Máskor talán bele sem gondolunk, hogy mit jelenthet, ha csak hónapok vannak hátra az életből. De amikor a beteg naponta meg kell küzdjön azzal a gondolattal, hogy lehet, hogy négy hete vagy négy hónapja, esetleg négy éve van hátra, akkor észreveszi, hogy az idő milyen értékes és aszerint cselekszik. R. Kiss Edit