Valahogy nem tudok megbékélni a román oktatási rendszerrel, és az az érzésem, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Sok évfolyam, sok osztály és megannyi szokás, a tankönyvekről nem is beszélek: ritka, hogy egy évfolyamon a négy osztály ugyanazt a tankönyvet, munkafüzetet használná. Ahogy az öregek szokták Csíkban mondani: bezzeg az én időmben ez nem így volt. Kisiskolás koromban a román, a magyar és a matematika tankönyvek mérete – értsd hosszúságát és szélességét – egyforma volt. Most ahány tantárgy, annyi méret, a munkafüzeteket nem is érdemes említeni. Még jó, hogy a négyzethálós, a vonalas és a sima lapú füzetek mérete egyezik. És azt sem értem, hogy tanév kezdetére miért nem lehet a tankönyvekkel elkészülni, ha például azt már tudni lehet, hogy 2016-ban szeptember 12-én indulnak nagyvakációt követően először iskolába a nebulók. Tavaly is lehetett tudni, idén mikor kezdődik a tanév, mégsem volt elég az egy naptári év, hogy néhány tankönyv elkészüljön. Meglepetést okozott a közölt órarend is, amelyben például olyan tantárgy is szerepel, mint a játék és mozgás. Az én időmben – úgy harminc évvel ezelőtt – nem kellett a gyerekeket játékra tanítani, az valahogy jött magától, a mozgás szintén. Ismerősöm helyeselte a játék és mozgás iskolai tantárgyként való bevezetését, szerinte a diákoknak ez a javukra válik. Szerintem inkább a szülőknek kellene bevezetni e tantárgyat: igazából őket kell kiképezni, hogyan tanítsák meg a gyerekeiket játszani. De nem tableten, laptopon, számítógépen, okostelefonon, hanem a szabadban, a játszótéren, kint a zöldben, az udvaron. A mozgás pedig nem a tévé előtti ülés közbeni láblóbálásról kellene szóljon, hanem a gyerek-szülő közös, szabadban töltött tevékenységéről, amely akár séta, akár közös sportolás is lehetne.Fontos a gyerekek számára a játék és a mozgás, de jaj annak a generációnak, amely ezt otthon a hét év alatt nem tanulta meg, és szinte késő, hogy tízéves korában egy pedagógustól kell megtudja, hogyan kell kockákból építeni, egy puzzle-t kirakni, netán homokban egy kisautóval játszani.Kopacz Gyula
borús égbolt
havazás
Valahogy nem tudok megbékélni a román oktatási rendszerrel, és az az érzésem, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Sok évfolyam, sok osztály és megannyi szokás, a tankönyvekről nem is beszélek: ritka, hogy egy évfolyamon a négy osztály ugyanazt a tankönyvet, munkafüzetet használná. Ahogy az öregek szokták Csíkban mondani: bezzeg az én időmben ez nem így volt. Kisiskolás koromban a román, a magyar és a matematika tankönyvek mérete – értsd hosszúságát és szélességét – egyforma volt. Most ahány tantárgy, annyi méret, a munkafüzeteket nem is érdemes említeni. Még jó, hogy a négyzethálós, a vonalas és a sima lapú füzetek mérete egyezik. És azt sem értem, hogy tanév kezdetére miért nem lehet a tankönyvekkel elkészülni, ha például azt már tudni lehet, hogy 2016-ban szeptember 12-én indulnak nagyvakációt követően először iskolába a nebulók. Tavaly is lehetett tudni, idén mikor kezdődik a tanév, mégsem volt elég az egy naptári év, hogy néhány tankönyv elkészüljön. Meglepetést okozott a közölt órarend is, amelyben például olyan tantárgy is szerepel, mint a játék és mozgás. Az én időmben – úgy harminc évvel ezelőtt – nem kellett a gyerekeket játékra tanítani, az valahogy jött magától, a mozgás szintén. Ismerősöm helyeselte a játék és mozgás iskolai tantárgyként való bevezetését, szerinte a diákoknak ez a javukra válik. Szerintem inkább a szülőknek kellene bevezetni e tantárgyat: igazából őket kell kiképezni, hogyan tanítsák meg a gyerekeiket játszani. De nem tableten, laptopon, számítógépen, okostelefonon, hanem a szabadban, a játszótéren, kint a zöldben, az udvaron. A mozgás pedig nem a tévé előtti ülés közbeni láblóbálásról kellene szóljon, hanem a gyerek-szülő közös, szabadban töltött tevékenységéről, amely akár séta, akár közös sportolás is lehetne.
Fontos a gyerekek számára a játék és a mozgás, de jaj annak a generációnak, amely ezt otthon a hét év alatt nem tanulta meg, és szinte késő, hogy tízéves korában egy pedagógustól kell megtudja, hogyan kell kockákból építeni, egy puzzle-t kirakni, netán homokban egy kisautóval játszani.
Kopacz Gyula
.jpg)
.jpg)