Az állandóan jelen lévő frusztrációkon kívül talán a kommunikáció az, amely a legtöbb agresszióra ad alkalmat és egyben vált ki, akár a verbális, akár a viselkedésbeli jelzésekre gondolunk. Miről is van szó? Elsősorban arról a beszéd/beszélgetési stílusról, melyet agresszívnek nevezhetünk. Gyakori – egyre gyakoribb – élményünk, hogy a másik nem figyel ránk, nem hallgat végig, egyszerűen a szavunkba vág, illetve az általa feltett kérdésekre ő maga válaszol, teljesen figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy állítólag minket kérdezett. Aztán ha véletlenül mégis szóhoz juthatunk, akkor rövidesen leint, bagatellizálja a mondanivalónkat, nem fogadja el az érveinket, anélkül, hogy ő maga ellenérvekkel szolgálna. És akkor még nem említettem a beszólásokat, amelyek a virtuális világ kedvenc megnyilvánulásai és céljuk a kedélyek borzolása. A gúny az agresszió egyik legcsipősebb formája. Ráadásul a gúnyolódó rendszerint azt hiszi, hogy jogos, amit tesz, mert a kritikát, a túlzott, esetleg alaptalan vagy jogtalan kritikát ő maga építőnek, jogosnak látja, és legtöbbször fennen is hirdeti, hogy javító szándékkal teszi. Pedig a gúny – és a finomabb fajtájának tartott, de ugyanolyan húsbavágó irónia – a megalázás és a bántás egy formája, ezzel pedig színtiszta agresszió. Még akkor is, ha művelőik szeretik másképp beállítani. Az az ember, aki állandóan utasításokat ad, szintén agresszíven kommunikál, mint ahogyan az emelt hangnem is ezt jelzi. És itt nagyon fontos a pontosítás: a hangos beszéd, az erős hang, a kiabálás ugyanúgy agresszív, mint a beszéd közben megemelt hang. Ezen érdemes elgodolkodni azért is, mert ez érvényes a hangos zenére, illetve a hangos környezetre általában: mindegyiket támadásként érzékeljük, még ha nem is tudatosítjuk annak. Ez érdekes kérdésekhez vezet. Mert például, ha azonosulunk vele, akkor mi magunk is agresszíven viselkedünk, és ezzel levezetjük a saját feszültségeinket; ha nem, akkor frusztrációnak éljük meg és nő a feszültség bennünk. Ebbe a sorba tartozik a passzív agresszió nem szóbeli formája is: a duzzogás, a nyafogás, a pofavágás, amelyek valójában büntető magatartások, melyekkel látszólag csendben visszvonulva szeretné elérni a célját az ezeket alkalmazó. Érdemes ezeket ismerni, hogy könnyebben rájöjjünk, mitől is tűnik néha annyira kényelmetlennek egy-egy helyzet vagy egy-egy ember. Albert Ildikó