Az adventi várakozás időszakába léptünk, és hiába rohanunk, ilyenkor akaratlanul is lecsendesedünk egy-egy pillanatra. Elkezdünk figyelni magunkra, az érzéseinkre, belső csendünkre hangolódunk, magunkba fordulunk. Rendszerezzük a következő hetek teendőit. A ráhangolódás nem megy mindenkinek egyformán, de ugyanúgy megtanulható, mint bármi más. Van, aki reggeli vagy esti imádsággal készül az ünnepre, mások elkezdik feldíszíteni lakásukat és lassan beszerezni az ajándékokat. Vigyáznunk kell mégis arra, hogy ne távolodjunk el az ünnep valódi tartalmától.
A család fontos szerepet játszik minden ünnepen. Ha máskor elfoglaltságaink miatt kevesebb időt tudunk együtt tölteni szeretteinkkel, most igyekezzünk megragadni minden alkalmat. Szervezzünk közös programokat, keressünk időt az együttlétre. Vonjuk be a főzésbe, sütésbe gyerekeinket, a takarításba párunkat. Ne próbáljunk mindent magunk rendbe tenni, előkészíteni, mert az ünnepre könnyen hisztis házisárkánnyá változhatunk. 
Keressünk olyan közösséget, akár magánszemélyeket, akik rászorulnak a segítségre, vagy csupán karácsony táján jólesne nekik, ha gondolnánk rájuk. Adományozzunk akár könyveket, ruhákat, ételt. Bármit, amivel úgy gondoljuk, hogy szebbé tehetjük az ünnepet valaki számára.
Ebben a nehéz időszakban is teljen meg a szívünk szeretettel, figyeljünk egymásra, segítsük az elesetteket. Mert valóban jobb adni, mint kapni. Amikor tudod, hogy a szeretett fél boldog, önfeledt mosolyát neked köszönheti. Sok mindennel lehet mások kedvére tenni. Egy-egy kedves szóval, apró ajándékokkal, figyelmességgel, vagy pusztán az alapvető életszükségletek megteremtésével. Egy-egy ölelés kincset ér. És az, amit ezért ők cserébe adnak, egy életen át megmarad bennünk!