A tárolás során felvetődő egyik alapvető kérdés: hogyan tudjuk megakadályozni a csigakorongnak a belső héjhártyához tapadását. A jelenség ugyanis az embrió elpusztulását okozza, ami még a tárolás alatt bekövetkezhet, vagy a keltetés korai stádiumában várható. Fontos kitérni a hosszan tartó tárolásra a keltethetőség megóvásával, illetve a tenyésztojások keltetés előtti melegítésére. Az egyik lehetőség a csigakorong belső héjhártyához tapadásának megakadályozására, hogy a tojásokat naponta legalább egyszer forgatjuk 90 fokban. A vizsgálatok szerint a leghelyesebb a tojásokat függőlegesen, hegyes végükkel fölfelé tárolni, elősegítve ezzel a SZIK központi elhelyezkedését. Ezzel az embrió nagyobb védelmet kap a kiszáradással és a hőmérséklet-változással szemben, és elkerülhető a feltapadás is. Egyúttal szükségtelen a tojások tárolás alatti forgatása. Bár az egy hétnél kevesebb ideig tartó tárolás alatt a tojásokat hagyományosan elhelyezve sem kell forgatni. Hosszan tartó tárolás a keltethetőség megóvásával A háztáji gazdaságokban megszokott, hogy a keltetőtojásokat egy vagy két hétig is gyűjteni kell, ami indokolttá teheti a tárolás megnyújtását. A tárolás az embriót is megváltoztatja: egyrészt alaki változásokat és sejtelhalásokat okoz, másrészt mérsékeli a keltetés alatt a sejtosztódás aktivitását és fehérjeszintézisét. Mindezek következtében hét napon túl tárolva az embriófejlődés késve indul, és az embrió fejlődési erélye kisebb lesz, valamint emelkedik a keltetés alatt elhalt és különösen az abnormálisan fejlett embriók aránya. A tojástömeg hatása a naposcsibe tömegére A naposállat tömege közvetlen összefüggésben van a keltetetésre szánt tojások tömegével. Az embrió nagysága a keltetés 14. napjáig nincs kapcsolatban a tojás eredeti tömegével, amelyben fejlődik. Ezután azonban egyre szorosabban követi azt, a kelés idejére a pozitív korreláció eléri a maximumot. Ugyanazon testtömegű naposállatok ugyanakkor több vagy kevesebb tartalék szikkel, ennek megfelelően kisebb vagy nagyobb testtel, eltérő túlélési eséllyel (tápanyagfelvétel hiányában) kelnek. Az arányt a tojáshéj áteresztőképessége (gáz, vízgőz) és az ebből adódó embrionális anyagcsere befolyásolja. A naposcsibe testtömege a tojás eredeti tömegének általában a 62–76 százaléka, ami a tojás tömegétől, a keltetés alatti tömegveszteség mértékétől, a héj és egyéb visszamaradó anyagok tömegétől, a keltetés időtartamától, a tojó genotípusától és életkorától, a csibe ivarától, valamint a kikelés óta eltelt időtől függ. A keltetőtojások minimális tömegét a keltetés célja, illetve a csibék további sorsa szerint határozzuk meg. A tenyésztojások keltetés előtti melegítése A tárolóból kivett tojásokat, mielőtt a kotló alá, illetve a keltetőgépbe raknánk, fokozatosan fel kell melegíteni. A hideg tojások ugyanis meghosszabbítanák a gép felfűtésének idejét, ezáltal késlekedne a kelés és csökkenne a kelthetőség. A keltetőtojásokat ezért először koruktól és a tárolótér hőmérsékletétől függően 4-6 órára 24 Celsius-fok hőmérsékletű térbe helyezzük, ahol felveszik annak hőmérsékletét. A hideg helyről a magasabb hőmérsékletű helyre kerülve a tojáshéjon a pára kicsapódik. A jelenség káros, a nedvességen ugyanis megtapadnak a levegőben lévő mikroorganizmusok, ezáltal a tojások újrafertőződését és szennyeződését okozza, továbbá nehezebbé teszi azok kezelését is. A rövid ideig tárolt tojások melegítésével is érdemes foglalkozni. Felhasznált irodalom: Baromfihús- és tojástermelők kézikönyve, szerkesztette dr. Zoltán Péter, Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó Kft., Budapest, 1997. Általános állattenyésztés, szerkesztette dr. Szabó Ferenc, Mezőgazda Kiadó, 2004.

Dr. Suba Kálmán állattenyésztő mérnök, falugazdász, Székely Gazdaszervezetek Egyesülete