A tojások bakteriális fertőződésének csökkentése

Nagy figyelmet kell fordítani a fertőzések elkerülésére Fotó: Főcze Tamás

A tojáskezelés fontos tevékenységi köre a tojások bakteriális fertőzöttségének és továbbfertőződésének csökkentése. A mikroorganizmusok héjfertőzők (mint például Escherichia coli és a szalmonellák, a pullorum és a gallinarium kivételével), vagy vertikálisan a tojásban fejlődő embrió által terjerdők – amilyenek a madármikroplazmák vagy a baktériumgazdára adaptált szalmonellák – lehetnek.

A mikrobák egy része mindkét úton képes fertőzni. A tojásba behatoló baktériumok fertőzik a fejlődő embriót, gyakran a kikelt napos állatban is megtalálhatók, emelett megváltoztatják a tojástartalom kémiai összetételét és akadályozzák a tápanyag embrió felé áramlását. A baktériumok nem egyformán veszélyesek az embrióra. Egyesek drasztikusan csökkentik a kelthetőséget, mások kevésbé. A gyakorlatban a tojások védelmi mechanizmusa – amennyiben tökéletes – a mikroorganizmusok tevékenységét nagymértékben korlátozza.

A fertőződésben szerepet játszó tényezők
A tojáshéj külső felülete sohasem steril. A húgyvezeték és az emésztőtraktus anyagaitól a héj már megtojáskor fertőzött, és a tojás a fészekanyagokkal érintkezve további baktériumokat vesz fel. A petevezető hátsó szakasza mikrobiológiai állapotának jelentőségét az adja, hogy a kutikula ekkor még nedves állapotban van, és míg ki nem szárad, a bakteriális behatolás sokkal könnyebben előfordul a héjon keresztül. A vizsgálatok szerint nem a petevezető a fertőzés fő forrása, bár a Salmonella enteritidis itt is fertőzhet. A környezet, elsősorban a friss tojást körülvevő fészekanyag higiéniai állapota fontos szerepet játszik a bakteriális behatolás mértékében. A baktériumok száma a tojáshéjon igen széles határok között mozog, és a hőmérséklettől és páratartalomtól függően növekszik. 4 Celsius-fokon a szaporodás megáll, 1 Celsius-fok hőmérsékleten számuk növekszik, a nyári 32 Celsius-fokos melegben pedig a számuk egymillió fölé is emelkedik. Kedvező feltételek mellett gyors növekedést tapasztalunk.
Az összegyűjtött tojások szennyezettsége nagy hatással van a tojáshéj baktériumfertőzöttségére. A fertőzés szintje a szennyeződés mértékével arányosan emelkedik, a trágyás, piszkos alomba tojt tojásokon nagyon nagy a fertőzöttségi fok. A tojástermelési periódus előrehaladtával a tenyésztojások fertőzöttsége növekszik. Az állomány korával ugyanis a petevezető fertőzöttebb lesz, a környezet pedig, ahová a tojás kerül, lényegesen terheltebb lesz mikroorganizmusokkal. Harmadik okként a tojások bakteriális behatolásával szembeni ellenálló képességének csökkenése, elsősorban a kutikula minőségének romlása nevezhető meg. A fertőzés megelőzésében igen nagy a jelentősége a tojáshéj porozitásának és a kutikula állapotának. A tojáshéj mintegy tízezer pórusa közül csak kevés (1–100 között) átjárható a baktériumok számára. Ezeket az úgynevezett patentpórusokat a kutikula nem teljesen fedi. A mikrobának kicsi az esélye arra, hogy ilyen pórussal tallálkozzon, ha mégis megtörténik, áthatol a héjon. A sértetlen héjú, tiszta tojások mindössze 1-2 százaléka mutat behatolási pontokat. A piszkos alomtojásokon ez az arány akár 10-20 százalékig megy fel, ugyanezen tojások benedvesített héjjal 70-85 százalékban lesznek átjárhatók a baktériumok számára.
A kutikula minőségét befolyásoló tényezők: genetikai háttér, a tojóállomány termelésben eltöltött ideje, amellyel a kutikula felrakódásának mértéke csökken, a húgysav, a trágya vizelet része rontja a kutikula minőségét, védőfunkcióját. A formamid-gázosítás a kutikula egy részét eltávolítja, mosás közben a kefe dörzsölő hatása csökkenti a kutikulát, a tárolóban uralkodó meleg erőteljesen rontja a kutikula minőségét, a 18 napig tartó tárolás kissé, az ezen túli jelentősen rontja a kutikula minőségét.

A fertőződés megelőzése
A tojásbeltartalom fertőződésének elkerülésére a legbiztosabb módszer a baktériumok megsemmisítése közvetlenül a megtojás után, mielőtt a tojástartalom zsugorodása megkezdődik. A tojásgyűjtést tehát abba a napszakaszba kell sűríteni, amikor a csúcstermelés órái vannak. Hasznos beavatkozás ebből a szempontból a fészek alomanyagának fertőtlenítőszeres kezelése, amely csökkenti a tojáshéj fertőzöttségét. A tojásokat rögtön a tojásszedés után fertőtleníteni kell. A héjfertőtlenítés a tojásrakást követően harminc percen belül a leghatékonyabb, egy óra múlva már kisebb mértékű, másfél óra után pedig az eredménye teljesen bizonytalan. A tojások újrafertőződése károsabb, mintha nem avatkoztunk volna be, ezért héjfertőtlenítés után óvni kell ettől a tojásokat. A legjobb eredményt akkor kapjuk, ha a fertőtlenítőszert az ajánlott töménységben, permet formájában használjuk, röviddel a tojásrakás után. Az oldat melegebb legyen, mint a tojás és teljesen vonja be annak héjfelületét, eltávolítva róla a port, a tollat és a rátapadt anyagokat.
A permetezés még a tojófészekben érheti a tojásokat, vagy közvetlenül összeszedésük után. Ma még sokkal elterjedtebb a formalingázosítás. A fertőtlenítőszerek hatását befolyásolja, hogy a tojásrakás után milyen hamar használjuk. A gyakorlatban elterjedt, 2-3 óránkénti tojásgyűjtéskor a baktériumok száma a tojáshéjon óriás mértékben megnő, és egy részük a tojásba hatol a pórusokon keresztül. Ilyen késés esetén a legjobb szer sem eredményes. Tojáshéj-fertőtlenítőként sokféle vegyszert teszteltek. A nagyhatású fertőtlenítőszerek a keltethetőséget számottevően javíthatják. Egymás hatását kiegészíthetik, ami a kombinált fertőtlenítőszerek használatával valósul meg.

Dr. Suba Kálmán
állattenyésztő mérnök,
falugazdász,
Székely Gazdaszervezetek Egyesülete

 

: an accessible web community