A tinilányoknak sem könnyű

Portrait of two young beautiful smiling hipster girls in trendy summer white t-shirt clothes.Sexy carefree women posing on street background. Positive models having fun, hugging and going crazy

Szembejön két lány neccharisnyában, bakancsban, fekete rövidnadrágban, hosszú hajukban kék-zöld tincsek – két középkorú hölgy döbbenten néz utánuk. Ismerős panaszkodik, hogy a hetedikes lánya lakkozza a körmét.

Egy másik ismerős arról mesél, hogy mennyire kinézi a középiskolás lányát egy-egy tanár a suliból, mert egyedi, kreatív módon öltözik. Egy iskolában pedig mindig az a frizura kerül tiltólistára a belső rendszabályzatban, amelyik éppen menő a tinik körében. A felvillantott képek sokat elmondanak a felnőttek viszonyulásáról a kamaszok szárnypróbálgatásaihoz. Ezen a téren általában a lányok borítják ki leginkább a szülőket, pedagógusokat, hiszen útban a nővé válás felé sokkal szélesebb skálán van kipróbálnivaló: műköröm, hajszín és frizura, testékszerek és megszámlálhatatlan stílusú ruhák, cipők és egyéb kiegészítők stb.

Hogyan működik a serdülő?
Sok mindennel az van, hogy ha megértjük, hogyan működik, akkor könnyebb elfogadni is. A tinikor átmenet a gyermekkor és felnőtté válás között, és annyi idegrendszeri, testi, lelki, hormonális és érzelmi változással jár, hogy nem is csoda, ha időnként krízisként beszélnek az időszakról.
A hátterében ott vannak a serdülő családjának mintái, esetleges problémái, a gyermek-szülő viszony ilyen-olyan minősége is. A leváláshoz szükség van az elkülönülésre a szülőktől, néha lázadásra is. Ebben az időszakban a kortársak, az iskolai, baráti közösség lesz fontosabb, egyre inkább nekik kell megfelelnie a kamasznak, kinézetében is. Az egyik legismertebb fejlődésmodell, az Eriksoné azt mondja, hogy a serdülőkor nagy problémája a saját identitás megtalálása – ha ez nem sikerül, az a szerepzavar, amikor az ifjú marad az „azt sem tudom, ki vagy mi vagyok” állapotában. Ebből jól látszik, hogy ha jót akarunk, akkor támogatnunk kell a tinit ezen az úton, elfogadással, szeretettel, szelíd irányítgatással, megértéssel. Az öltözködésben is. Mert igen, ők a külsejük szempontjából is az önmagukra találáshoz vezető úton járnak.

Stíluskeresőben
Elsősorban lányokról lévén szó, nem mehetünk el a testkép-énkép témája mellett sem. Nem belemélyedve az okok boncolgatásába, de tény, hogy a nőknél általában központi kérdések a „hogy nézek ki”, „elég jó-e az alakom”. Serdülőkorban, amikor a kislányból nő lesz, ez még inkább fókuszba kerül. Van, aki bő felsőkbe rejti el nőiesedő idomait, más pedig épp ellenkezőleg: kipakol mindent is, ami van. Higgyék el, az elsődleges motiváció nem a felnőttek bosszantása, hanem így, ilyen módon tudnak vagy épp (még) nem tudnak megbarátkozni a testükkel, elutasítják vagy épp tanulják a nőiességüket „viselni”.
Extrém kilengéseket és váltásokat is produkálhat az ember lánya, utóbbit jól példázza a lassan fiatal nővé érő tinibálvány, Billie Eilish megjelenésének változása is. Hiába sztár, ő is keresi önmagát és a stílusát. A lányunk is csak ezt teszi.

Mit üzen nekünk?
Persze, lázadás is lehet a dologban (lásd fentebb). Mivel a külső megjelenés az önkifejezés egyik legkézenfekvőbb eszköze, természetesen él vele a serdülő. Kinézetével, lehet, azt mondja el, hogy én más női létre vágyom, mint az anyám, legalább ezzel ki akarok tűnni, nem szeretnék egy lenni a többi között. Ennek a kiállásnak most van az ideje. Ráadásul az a tapasztalat, hogy a felnőtt minél erősebben próbálja ráerőltetni saját elképzeléseit a kamaszra, annál intenzívebb lehet ez a lázadás.

Tanulás ez is
Próbáljuk megérteni: ez is egy tanulási folyamat, és mint minden igazán hatékony tanulás, próbálkozásokon, kísérletezéseken át zajlik. És ezt a munkát mindenki csak maga végezheti el, ha azt akarja, hogy majd megtalálja önmagát, sőt érezze is jól magát a saját testében. Ráadásul talán soha nem ennyire erős a trendkövetés igénye (lásd fentebb: a kortársaknak való megfelelés), amire jól ráérez a divatipar.
Szóval a tinilány divatos is szeretne lenni, hogy nehogy kilógjon a sorból, de közben a saját „hangját” is keresi a megjelenésében. És ez számára nagyon fontos, hiába mondjuk mi húsz-harminc év távlatából, hogy az életben ennél komolyabb dolgok is vannak… Nekünk lehet, de ő nem mi vagyunk.

Asztalos Ágnes

: an accessible web community