A térfigyelő kamerától az üres zsákig

Az egyik faluban a plébános megegyezett a híveivel, hogy ha valaki megcsalja a házastársát, gyónáskor ne azt mondják, hogy megcsaltam a férjemet, feleségemet, hanem csak annyit közöljenek, hogy: megbotlottam. Időközben új pap érkezett a településre, akinek továbbra is úgy gyónták meg a hívek hűtlenségüket, hogy megbotlottam. Egyszer a plébános megsokallta a „botorkálást”, és azt mondta a polgármesternek: legyen szíves, javíttassa meg az utakat, mert már a felesége is vagy négyszer botlott meg az elmúlt időben!
Bizonyára sok olvasónknak ismerős ez a vicc, amely eszembe jutott néhány nappal ezelőtt, amikor az egyik polgármesteri hivatal közelében kiszálltam az autóból és majdnem bokáig süllyedtem a sárban. Először fellobbantam, aztán eszembe jutott az említett vicc és jót mosolyogtam. Különben úgy kell nekem, mert tudtam, hogy ott egy jó nagy göbe van, hiszen hónapok óta figyelem. Legutóbb csupán annyit vétettem, hogy nem kerültem el teljesen és beleléptem. Nem az a lényeg, hogy figyelmetlen voltam, vagy hogy mibe lépek bele és mibe nem, csupán az, hogy ez a pocsolya is csak egy apróság, tökéletlenség, amelyet mindenféle közbeszerzési és bürokratikus eljárás nélkül, mindössze két talicska homokkal és húszpercnyi munkával meg lehetne oldani. Sőt még kifogás sem lehetne az, hogy nincs rá anyagi keret, mert meg vagyok győződve, hogy a településen nincs az a vállalkozó vagy magánszemély, akinek az udvarán ne lenne bár egy talicskányi homok, amit szívesen felajánlana.
A megye településein gyakran áthaladva számos hasonló „pocsolyát” is látni, amelyeket ugyancsak szinte nulla lejből, mindenféle bürokrácia nélkül orvosolni lehetne. Ilyen „pocsolya” a településeinken többek között a szemetes vonatállomások, buszmegállók, sok-sok uniós pénzből megépített parkok zöme és az utak mente. Hiányolom azt a figyelmességet, amellyel érdemben lehetne változtatni az említett trehányságokon. Nincs, aki megszólítsa a szemetelő gyermekeket, sőt a felnőtteket, de az sincs, aki esetlegesen nyáron és ősszel is szervezne településszépítő akciót, nincs, aki az amúgy is kamerákkal megfigyelt parkokból összeszedesse a szemetet. Apropó, térfigyelő kamerák! Nem vagyok összeesküvés-elmélet-gyártó személy, gyakran fel is szólalok azok ellen, de úgy gondolom, hogy semmit sem ér az a masina, amely a szemetelőket nem látja, csak János bácsit, aki az erdei kaszálócskájáról némi hulladékfával tér haza, hogy legyen mit a kemény téli napokon a tűzre tegyen. Ugyancsak nem ér semmit a buszmegállóban kihelyezett kamera, ha a szép székelykapus buszmegállóinkat – a tiltás ellenére – teleplakátolják az építőanyag-reklámoktól elkezdve az alig használt fehérneműkön és fogprotéziseken át az „álmaink” munkahelyét kínáló ajánlatokkal. Mindezek fényében kérdem én, hogy mire való a kamera? De mire való a helyi rendőr? Miért nem veszi észre a szemetelőket, a tilos helyen plakátolókat? Miért nem megy időnként az állomásokra és miért nem szedeti össze a szemetet azokkal, akik eldobálták? Miért csak azt veszi észre, hogy délután öt órakor, gyenge záporban nincs felkapcsolva a biciklin a lámpa? Bizonyára a felsoroltakra nincs meg a teljes hatásköre, de mi, székelyek tudjuk, hogy a rendőr látványától legtöbbször nem megnyugszunk, hanem megijedünk, és ezért lehet, hogy megszeppenésünkben a kérésére sepercnyi idő alatt összekap(kod)nánk nemcsak magunkat, hanem a szemetet is.
Gyakran mondogatjuk, hogy ingyenélőkkel és zsebmetszőkkel tele a világ. S ahogy elnézem: a számuk nem fogy, csak szaporodik. Ideje lenne megtanulnunk a rendet, vigyáznunk környezetünkre, s közben jó lenne arra is figyelni, hogy amit/akit nem használunk (tudom, hogy ha személyre értjük, nem hangzik szépen, de nem ez a lényeg) rendeltetésszerűen, arra ne kérjünk pénzt az „unijótól”, a magyar kormánytól, s fűtől-fától, hiszen van az a mondás, hogy a semminek nem kell zsák. Különben is mindenki seperjen a saját portája előtt!

Bíró István

: an accessible web community