A hét végén jött a hír, hogy 180 ezer köbméter vizet kellett lecsapolni a Suta-tóból, mert a hódok gátat emeltek a Fitód-patakán, s e gátak mögött pár nap alatt rengeteg víz halmozódott föl a mesterséges tó medrében, telítettsége elérte a hetven százalékot, komoly árvízveszélyt jelentve a gát alatti településrészek, elsősorban Zsögöd lakói számára. A patak mellett lakók észlelhették, hogy a patak vízszintjének emelkedése nincs arányban a térségre hullott csapadék mennyiségével, több víz lefolyt az Oltba, mint amennyire normál körülmények között számítani lehetett volna. Aztán megtudhattuk az okát is a vízügyi hivatal sajtóközleményéből. A múlt század nyolcvanas éveinek közepén kerültem Csíkszeredába, akkor még gyakran jártunk ki barátainkkal a tó mellé sétálni, a tóra csónakázni, s még üzemelt a gát bal oldalán, a hajdani ugrósánc alatt a menedékház. Később, Tudor negyedi lakosként gyermekeinkkel a tó mellé, a Suta dombjára jártunk szánkózni, s nagyobbik fiam ott próbálta ki, milyen sílécen közlekedni. Még nem volt hároméves akkor, de annyira rákapott az ízére, hogy ma már a sí jelenti kenyérkereseti lehetőségét is. Aztán lassan-lassan, szinte a keleti iparnegyeddel azonos tempóban romlott a tó állaga. Lecsapolták, a tófenéken sűrű növényzet nőtt, időnként nomád cigányok fészkeltek be a sűrűbe. A horgászok visszaszorultak a felső, kis tavakba pecabotjaikkal, noha – mint a minap megtudhattuk a bukaresti tévé magyar adása által forgatott filmből – a horgásztársaság hivatalosan nem adhat ki engedélyt a Suta-tón való horgászásra, ugyanis az hivatalosan… nem létezik. Amúgy évtizedek óta ebben a van is, meg nincs is állapotban leledzik a tó, avagy annak maradványa, az árvízvédelmi célokat szolgáló gát, s hol a város ügykezelésébe, hogy a vízügyi hatóságéba tartozik, a politikum oda hintáztatta, ahonnan éppen pénzt vártak, reméltek az újjáépítésre, rendezésre. Ez az ügyeskedős recept működik pl. az utak esetén is: azért minősítenek európaivá egy utat, mert akkor más alapból, könnyebben jut pénz korszerűsítésére és karbantartására, s nem azért, mert az útvonal jelentősége, forgalmi mutatói azt megkövetelnék, s azért sem, mert netán megfelelne a vonatkozó szabványoknak, betarthatóak lennének a rájuk vonatkozó közlekedési előírások. Sajnos, országos szinten kell kilépni ebből az áldatlan helyzeten, mentalitáson, amíg mindenhol az működik, addig mifelénk sem tudják kivonni hatálya alól magukat a helyi hatóságok, azok vezetői. Vagy ha mégis megtennék, nem sokra mennének… 2010-ben háromszor is elöntötte az ár a zsögödi városrészt a megáradt Fitód-pataka, akkor került ismételten napirendre a tó, a gát újjáépítésének kérdése, s akkor fogtak neki nagy sebbel-lobban Mindszent határában, Zsögöd fölött egy szabályozó gát építésének. Aztán a politikai széljárás változása nyomán változtak a prioritások is, Zsögöd árvízvédelme lekerült a napirendről. Közben jóval magasabbra töltötték fel a városrészt átszelő főutat, mintegy gátat emelve a Fitód pataka által átszelt, a Zsögöd utca és a Zsögödi Nagy Imre utca által határolt területre: ha most megismétlődne a 11 évvel ezelőtti áradás, a víz állása sokkal magasabb lenne a Gödörnek nevezett részben. Ezelőtt pár héttel ismét felcsillant a remény, hogy valamit kezdenek majd a hatóságok a Suta-tóval. Az örömteli bejelentések óta azonban nem sok konkrétumot hoztak nyilvánosságra, az első megnyilatkozás azóta a vízügyi hatóság közleménye volt, amelyből bizony azt tudtuk meg, hogy veszélyben volt a városrész. Nem túl megnyugtató… De azért hódolat a hódoknak, hogy ismét napirendre tűzték a kérdést, s hátha tényleg kimozdul a holtpontról a Suta-tó kérdése. Bánom is én, hogy árvízvédelminek, rekreációsnak vagy turisztikai jelentőségűnek nevezik-e a beruházást, az lenne a fontos, ha már végre-valahára elkészülnek. A magam részéről szorítok a sikeréért.

Sarány István