A tévhitekkel ellentétben a méhek télen nem alszanak, hanem felváltva propellereznek a kaptárban, hogy tartani tudják a 32 Celsius-fok körüli hőmérsékletet. A téli időszakban minden méhcsaládnak nyugalomra és 13-15 kilogramm mézre van szüksége, hogy gond nélkül kitelelhessen.

Korábban elterjedt az a nézet, hogy a méhek téli álmot alszanak, dermedt állapotban várják a meleget. Ma már minden méhész tudja, hogy a méhek télen fűtenek, s anyagcseréjük melléktermékeként jelentős hőmennyiséget termelnek. Szárnyuk és toruk rezegtetésével elérik, hogy a telelőfürt belső magjában, ahol az anya van, a hőmérséklet a kinti időjárástól függetlenül állandóan 28–32 Celsius-fok körül mozog, a fürt külső rétegében sem csökken 6–8 Celsius-fok alá.
A táplálék bebiztosítása mellett nagyon fontos a méhek téli nyugalmának a biztosítása. Sándor Levente farcádi méhész szerint a röpnyílások leszűkítése mellett ügyelni kell arra is, hogy faágak ne érjenek a kaptár tetejéhez vagy oldalához, mert szeles időben a kopogás, a dörzsölődés is zavarja a méhek nyugalmát. 
– Télen többféle veszély fenyegetheti a méheket: a madarak – fakopácsok, zöldharkályok, cinkék – megkopogtatják a kaptárt, mert hallják, hogy élet, duruzsolás van bent. Mindhárom madár rovarokkal táplálkozik, és ha rákapnak, nagy károkat tudnak okozni a méhesben. A fakopács és zöldharkály képes kivágni a kaptár oldalát, és ez hatalmas traumát okoz a méheknek. A kopácsolás során a méhek bajt érzékelnek, és úgy gondolják, menekülniük kell, ezért teleszívják magukat mézzel. Néhány perc múlva hiába hagyja abba a madár a kopácsolást, a nagy ijedtségtől gyomormenést kapnak, ami sok méh pusztulását okozhatja. Ezt a kárt a madarak indítják be, vagy valamilyen külső behatású zaj, pl. ha valaki megveri, megüti, megmozgatja a kaptárokat. Ez a méheknél ingerültséget, traumát okoz – mondja a szakember.

Elegendő táplálékot kell biztosítani a méheknek
Ha a méhész nem hagy bent elég mézet, nagy pusztulás várható, hisz a méhek táplálék nélkül csak két-három napot bírnak ki. A méhész szerint, ha például március 28-án elfogy az élelmük, az a család halálra van ítélve, mert akkor még itthon nincs, ahonnan gyűjtsenek. Előfordulhat, hogy áprilisban még hűvös, szeles, esős az idő, ilyenkor a méhésznek be kell avatkoznia és cukor-méz keverékéből lepényt kell készítenie. Ezeket kell minden kaptárba betenni, és ezzel lehet pár napig pótolni az elfogyott mézkészletet.
Télen minden családnak szüksége van 13–15 kilogramm mézre. A méhek képeset a répacukrot gyümölcscukorrá alakítani, de nem lehet csak ezzel táplálni, hisz ebben nem találhatóak meg azok a vitaminok, amire szükségük van, ezért minden méhésznek benn kell hagynia negyedrész mézet. Például tíz kiló cukor mellé még szükséges négy-öt kiló színtiszta méz, máskülönben a méhek tönkremennek.
Januárban elkezdi az anya a peték lerakását, hogy tavasszal már kirepülhessenek az új méhecskék. A peték húsz nap alatt kelnek ki, utána kezdik a benti takarítást, őrséget vállalnak, majd március végén, április elején a virágzáskor kimennek gyűjteni. Ebben az időszakban virágzik a barka, acsalapu, mogyoró, füzek, égerek, tehát van tavaszi mézhordás is, anélkül, hogy virágot látnánk a mezőn. Ezek a növények többnyire virágport adnak, tudjuk meg a farcádi méhésztől.
A méhek kora tavasszal, 12–15 Celsius-fokban jönnek ki először a kaptárból, és ezt a méhészek is nagyon várják, hisz három-négy hónapnyi bezártság után végre tudnak üríteni. A méhészetben ezt az ürüléket bélsárnak hívják, ami a virágporból keletkezik. Ha egy napra – például februárban – ki tudnak jönni, utána kényelmesen kibírják áprilisig a kaptárban.

Nagy pusztulás volt tavaly ősszel a méhesben
Sándor Leventének tavaly még száz család méhe volt, de az ősszel nagy pusztulás történt az állományban, a mézet hátrahagyva nagyjából negyven család hagyta el a kaptárokat, és nem tértek vissza. Nem egyszerre tűntek el, hanem lassan elfogytak, mondja. 
– Jelenleg a tudósok, a világ közgazdászai nem találnak magyarázatot a jelenségre, viszont vannak méhészeti könyveim az 1700-1800-as évekből, illetve 1925-ből, de ilyen jelenséggel nem találkoztam bennük. A mobiltelefon, internet megjelenése óta vannak leírások erről, hogy a méhek elhagyják a kaptárokat. Nem tudjuk pontosan, hogy a sugárzástól van-e, vagy pedig egy bizonyos Varroa jacobsoni atkától, parazitától, ami folyamatosan támadja őket, kiirthatatlan és mindig felüti a fejét valahol. Az atka elleni védekezéssel lehet tenni ellene, próbálkoznak ilyen-olyan anyagokkal, de olyan nagy hatása még nem volt. Egyelőre csak gyanítjuk, de nem tudjuk, hogy mi okozza a méhek tömeges pusztulását – mondja Sándor Levente.