A szurkolás

Soha nem szerettem a csapatsportokat. Habár az elmélet, hogy több ember egyazon célért harcol, nagyon magasztos, és becsülendő, a gyakorlatban valahogy mindez nem tudott lenyűgözni. Emlékszem, ha tornaórán valamilyen csapatjátékról volt szó, biztos, hogy én inkább a kispadon ültem, ahol rendszerint fejbekólintott egy röppályát tévesztett gumilabda. Mondjuk azt hozzá kell tennem, hogy ez még akkor is megtörténhetett, ha pályán voltam.

Egy szó, mint száz, nem voltam valami tehetséges, és amit mások egészséges versenyszellemnek tartottak, én fölösleges rivalizálásnak láttam. Végül ezt a meggyőződést rávetítettem minden rendű és rangú csapatsportra, amelyek iránt évekig semmi érdeklődést nem mutattam. Ezért is jelent óriási váltást számomra az, hogy idén már nem csak elszenvedő alany, de lelkes szurkoló voltam a Premier League nézése közben.

Bizony, bizony. Nem akármiről, hanem fociról beszélek, lesszabállyal, s minden ehhez tartozó finomsággal, amelyektől régen kivert a víz. Persze, kellett ehhez az eredményhez a vőlegényem türelme is, aki eljuttatott a „Piros vagy kék csapatnak szurkolunk?” jellegű kérdésektől az „Ezt a helyzetet, hogy lehetett kihagyni?” típusú szakértői meglátásokig.

Nem akarom fényezni magam, de női szemmel ez különösen nagy eredménynek számít. Úgyhogy be kellett látnom, hogy tényleg van valami lelkesítő a csapatsportokban, amelyek végül is nem annyira elviselhetetlenek számomra. Most azonban, hogy elkezdődött a párizsi salakpályás Grand Slam-teniszbajnokság, aligha tud meghatni bármilyen focimeccs.

A tenisz mindig is lenyűgözött, egyéni sport lévén már gyermekkoromtól közel áll hozzám. Ez tulajdonképpen abból a hagyományból ered, hogy édesapámmal és a testvéremmel minden évben végig szurkoltuk a nagy tornákat, természetesen teljesen más játékosokat támogatva. Ez egyébként mai napig így van, még akkor is, ha teljesen más városokban, esetleg országban vagyunk.

Ilyen szempontból úgy érzem, sosem fog annyira közel állni hozzám egyetlen sport sem, mint a tenisz. De azt elismerem, hogy a szurkolás többet jelent egy vagy több ember lelkes támogatásánál, a közösen megélt pillanattól lesz olyan értékes és maradandó élmény.

Keresztes Bea