enyhe eső
borús égbolt
A szemét útja
Nemrégiben az egyik román lap külföldi turisták véleményét mutatta be a Bucegi-hegységről. A román fővárosból talán ezt a hegyvidéket a legkönnyebb elérni, amely –egy észt utazó szerint – az egyik legszebb táj, amit valaha látott. Abban, hogy különleges, hogy lélegzetállító a kilátás a csúcsokról, mindenki egyetért. De innentől már csak a negatívumok sorjáznak. Egy spanyol turista szerint bizonyára a viszonylag könnyű megközelíthetősége miatt a Bucegi túlzsúfolt és elképesztően mocskos. Az emberek kihasználják teljes mértékben, anélkül, hogy bármit is tennének a védelméért – írja. Egy izraeli turistának egyenesen az volt a benyomása, mintha az emberek direkt azért mennének fel a hegyre, hogy szemeteljenek, és az egész olyan, mint egy hatalmas nyilvános illemhely. Egy dubai világutazó ki is jelenti: ilyen szeméthalmot sehol a világon nem látott, mint a Bucegi-ben. Elviselhetetlen, rettenetes, nyomasztó, ami a Babele és a Sfinx körül van – jegyezték meg sokan, nemcsak a szeméthegyekre, hanem a hangszennyezésre is utalva. Már nem is csodálkoztam, amikor egy osztrák szavait olvastam: nehéz bármi jót is írni erről a helyről és azokról, akiknek vigyázniuk kéne rá. Ezzel a hozzáállással sikerült tönkretenniük egy olyan turisztikai attrakciót – írja tovább az ausztriai turista –, amely egyébként világszinten is rangos helyet foglalhatna el.
A múlt hétvégén minket is sokkolt – már nem először, de újból – a látvány. A legtöbb helyen már turistajelzésre sincs szükség, egyszerűen követni kell a szemét útját, a fehéren virító törlőkendők (mert sajnos ezek váltották fel az egyébként lebomló toalettpapírt), sörös- és kólásdobozok által megjelölt ösvényt. Az Urlătoarea-vízesés tövében csipszet, mogyorót, dobozos sört árult egy néni, csak úgy, a szikláról, és kíváncsi lennék, milyen engedély birtokában. Mintha a muníciót biztosította volna a kedves turisták számára: legyen lefelé is, amit eldobálni. Hangszóró a hátizsákban, kóla a kézben, papucs a lábon, csipszeszacskó már a földön – jelenleg kb. ez az átlag Bucegi-járó fantomképe.
A helyzet annyira súlyos, hogy a jó érzésű turista inkább lemond a látványról és olyan helyeket keres, amiért többet kell fáradozni, mert azzal egyenes arányban csökken a szemét, a tömeg és a zaj. Az viszont székelyföldiként még szomorúbb, hogy a mi tájaink is simán feliratkozhatnak a „szemét útja programba”. Hacsak minél hamarabb nem teszünk valamit ellene.
Asztalos Ágnes
.jpg)
.jpg)
