A szakmai irányultság egész pályáját végigkísérte

Dr. Rostás Zoltán a Sapientia – EMTE Csíkszeredai Karának a sorban következő harmadik dékánja. Az egyetemi éveket követően újságíró és szerkesztő volt, majd a rendszerváltás után a Bukaresti Tudományegyet emen kezdett tanítani. A Sapientia életében is meghatározó szerepet vállalt több, a mai napig az egyetemen dolgozó kollégájával, barátjával együtt.

Dr. Rostás Zoltán 1946 decemberében született Székelyudvarhelyen, értelmiségi családban, szülei mindketten tanítók voltak. Előbb Székelyderzsen, azután Parajdon, Keresztúron, Erdőszentgyörgyön, Marosvásárhelyen élt és nevelkedett. Középiskolai tanulmányait Marosvásárhelyen, az egyetemet pedig Kolozsváron a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen végezte. Életútján ettől a ponttól kezdve beszélhetünk tulajdonképpen a tudomány iránti érdeklődés kialakulásáról is. A filozófia szakra iratkozott be, de a másodévvel kezdődően, amint a szociológiát ismét oktatni kezdték az egyetemen, illetve visszakerült az akadémiai kutatási rendszerbe, ebbe az irányba szakosodott. Egyetemi évfolyamtársaival együtt elsőként vett rész szociológiai terepkutatásban. A szociológia visszaállítása 1965-ben nagy jelentőséggel bírt, mert közel másfél évtizeden át ezt a tudományágat tiltották. – A szociológia úgynevezett „burzsoá” áltudománynak számított – emlékeztetett a szociológus.

A szakmailag bejárt út
1970-ben, az egyetem befejezése után a sajtóban helyezkedett el, miután már két évet tevékenykedett a diáksajtóban. Pályafutását a Román Televízió bukaresti magyar adás szerkesztőségében kezdte, 1974-ig szerkesztő volt, 1977-g a rádiónál folytatta. – A médiában is arra törekedtem, hogy ne maradjak túlságosan hírlapírói szinten, helyette sokkal inkább a szociológiai módszereket használjam az újságírásban is – mondta az egykori dékán, majd hozzátette: – Ez nem volt egyszerű, de próbáltam szociológus szemmel járni-kelni a világban. Ezt követően 1992-ig a bukaresti A Hét kulturális hetilap szerkesztőjeként tevékenykedett, a tudományos rovatban, majd szerkesztőségi főtitkárként. – Ezekben az években még inkább tágult a szociológusi érdeklődésem. Ez a lap társadalomtudományok tekintetében egyedülállónak számított, nem igazán volt versenytársunk – jegyezte meg dr. Rostás Zoltán. – A Korunknak voltak hasonló érdekes cikkei a témában, azonban nem volt folytonosság. Ugyanakkor részt vett a hetilap TETT című tudományos melléklete szerkesztésében is. – A melléklet szerkesztésében rendkívül fiatal és tehetséges csapatot sikerült bevonnom, nagyon sokan közülük éppen Csíkszeredából származtak. Ez közrejátszott abban is, hogy később Csíkszeredában hoztuk létre a Társadalomtudományi tanszéket, miután a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem terve konkretizálódott.

A Sapientián végzett munkájáról, illetve itt betöltött szerepéről
A rendszerváltást követően, 1991-től a Bukaresti Tudományegyetem Újságírás- és Kommunikációtudomány Karának adjunktusa, majd docense. Ez a tény fontos volt a Sapientia szempontjából is, ugyanis úgy lehetett új szakot alapítani 2000-ben, hogy ha a kezdeményezője legalább docensi fokozattal rendelkezett.
– Az egyetem első évei, mint ahogyan lenni szokott, eléggé zavarosak voltak. Sok ember megfordult az intézményben, anélkül, hogy lett volna képesítése, azonban rendelkezett némi politikai háttérrel – emelte ki az egyik kezdeti gondot a Sapientiával kapcsolatban a volt dékán, majd egy konkrét példát is említett.
– Minden helyszínen, legyen szó a kolozsváritól a vásárhelyiig, egy-egy dékánja volt. Itt Csíkszeredában kitalálták, hogy legyen kettő. Ez okozott némi bosszúságot, bár az oktatást nem befolyásolta – tette hozzá. Jómaga dr. Györfi Jenő után következett a dékánok sorában, míg a dékáni pozícióban helyét dr. Biró A. Zoltán vette át a szak akkreditációja után. Fő feladatának tekintette, hogy annyi fiatal szociológust alkalmazzon, ahány elegendő és megfelelő a kari akkreditáció megszerzéséhez.
– Tulajdonképpen az én időmben alkalmaztuk azokat a személyeket, akik azóta is a Társadalomtudományok tanszékének oktatói, mint Biró Zoltán, Bodó Julianna, Bakó Rozi, Bálint Blanka, Bálint Gyöngyi, Telegdy Balázs. Mivel Bukarestben doktorátusvezető és tanszékvezető is volt, dr. Rostás Zoltán többé nem tölthette be ezt a funkciót.
– Átadtam a stafétabotot dr. Biró A. Zoltának, hogy a továbbiakban ő vezesse a kart – mondta a professzor. Ezután sem vált meg a szaktól, mai napig óraadó tanár az egyetemen. Az egykori dékán egy másik fontos eredményre is felhívta a figyelmem.
– A szak Vidékfejlesztés néven indult. Ezt a szakot a központi felsőoktatási irányítószerv összevonta és lecsökkentette a szakok számát. Két választási lehetőség maradt, vagy közgazdász, vagy szociológia vonalon haladunk. Mivel közgazdaság már volt, ezért az utóbbi érdekében jártam el Bukarestben. Továbbá megalapítottuk a Kommunikáció szakot is. Végül is az évek azt bizonyítják, hogy szükség volt rá, mert a szakot mai napig nagy érdeklődés övezi. Ez a szak magába foglalja az újságírástól kezdve, a reklámok készítésén át, a PR és a szervezeti kommunikációs szakmát egyaránt – összegezte a professzor. Kiemelte: az induló Sapientia egyik nagy problémája igazából az volt – ez általában minden fiatal egyetemre érvényes –, hogy a fiatalok is, a szülők is bizalmatlanok az egyetemmel szemben. A diákok inkább a régi, nagy múlttal rendelkező egyetemekre iratkoznak be, mint a Babeș–Bolyai vagy a Temesvári Tudományegyetem.

A jelenről
A professzor ugyanakkor azt is elmondta: egyszerre bukaresti és marosvásárhelyi, de leginkább utazó. Dr. Rostás Zoltán tulajdonképpen egész életében utazott, mint mondta, élete nagy részét terepen töltötte.
– Bár nem vagyok a Sapientia tanári állományának tagja, mégis létszükségletemmé vált, hogy továbbra is tanítsak itt. A középiskolai éveim Marosvásárhelyen zajlottak, ezért marosvásárhelyivé is váltam, annak ellenére, hogy Bukarestben töltöttem az utóbbi ötven évemet. Legalább annyit voltam otthonos az ország más városaiban, mert terepjáró-újságíró voltam. Hogy ha jobban belegondolok, Bukarestet nem ismerem jobban, mint mondjuk Kolozsvárt, Csíkszeredát vagy éppen Marosvásárhelyt. Mindig oda utaztam, ahol magyar kutatók éltek, azt is mondhatnám, hogy inkább a vonat volt a lakhelyem – jegyezte meg mosolyogva az idős szociológus.
– Természetesen Bukaresthez köt a szociológia doktori iskola is. Többek között olyan személyek doktoráltak a kezeim alatt, mint dr. Telegdy Balázs, vagy a váradi Partium Egyetemen tanító dr. Székedi Levente. A magánéletemet is gyakorlatilag a szakma irányította. Most valamivel többet vagyok Marosvásárhelyen, mint Bukarestben, sőt többet lennék Csíkszeredában is, csak ezt az online oktatás nem teszi lehetővé – zárta beszélgetésünket dr. Rostás Zoltán.

Vlaicu Lajos