A szabadság emlékezetes pillanata

daczo_katalin_korbe_szines1A furcsa, különös névadásokról regényt lehetne írni, s biztosan mindenkinek van egy humoros története egy Tompa Zsenivel vagy Bús Árvácskával (bár még mindig jobb, mint a Víg Árvácska), s persze az Erdei Málna lánynév sem hétköznapi. De még a gyerekeinknél is jobban szeretünk különös, esetleg meghökkentő neveket adni a házi kedvenceinknek, így lesz Mozart a macskánk vagy Bajnok az ölebünk, de lehet Mackó, Mambó, Melák, Napóleon, Nimród, Okonor, Oszkár, Ördög, Pajtás, Pandúr, Parádé is a kutyánk. A mi korcs, középméretű kutyánkat kiskori jegyei alapján egyszerűen Oroszlánnak neveztük el.
Idén nyáron velünk szabadságolt, így a falusi láncot hosszabb erdei láncra cserélhette Piricskén. Persze, nem volt önzetlen a kirándultatás, abban bíztunk, hogy majd megvéd minket a híres hargitai medvétől, vagy legalábbis jó messziről jelzi majd, ha a környéken kajtatna őkelme, s mi nyugodtabban gombászhatunk majd azokon a helyeken is, ahol néhány héttel korábban az unokaöcsém valóban látott egy igazi bocsot.
No, de Oroszlán az erdő között nem hősködött, nem maradt el túlságosan tőlünk, igaz, néha előremerészkedett, de a pásztorkutyákat hallva úgy lapított, akárcsak mi. Persze azért élvezte és értékelte a séták során rászakadt szabadságot, s szívesen ismerkedett a víkendházszomszédokkal is. Történt egy alkalommal, hogy túlságosan is lemaradt, s épp a szomszédokat boldogította, ezért a társaság egyik hölgytagja telefonált, hogy ha nem járunk túl messze, hívjuk el a kutyánkat. Én azonnal meg is tettem: a piricskei fenyves erdő mélyén, a lehető legnagyobb hangerővel elkiáltottam magam. Oroszlán!!!! Senki sem sietett segítségemre, pedig a következő pillantban már dőltem fel a nevetéstől.

Daczó Katalin