A siker titka

Nem tudom mi a titka az István, a király rockopera töretlen népszerűségének, tény azonban, hogy 1983-as bemutatója óta akárhányszor előadják, óriási hatással bír a közönségre. Ha fanyalgó kedvünkben boncolgatnánk a művet, megállapíthatnánk, hogy talán emlékeztet egy Andrew Lloyd-Webber-műre, hogy a cselekménye sem eget rengető, egyszerű – de talán kevés ember van, aki fanyalgással fogadná ezt a művet, ugyanis zenéjével, cselekményével, hangulatával elemi erővel hat a nézőre, hallgatóságra. Az én korosztályom például még titokban becsempészett fekete korongokon, netán műsoros kazettán hallgathatta titokban az előadás zenei anyagát, a videofelvételt bizalmas baráti társaságokban, ugyancsak titokban lehetett megnézni az akkor még fehérholló-ritkaságú VHS-készülékeken.

A nagy reveláció számunkra 2003. július 5-én következett be: előzménytelen nagyságú nézőtömeg előtt mutatták be Csíksomlyón a rockoperát, a hivatalos adatok szerint mintegy 350 ezer néző töltötte meg a csíksomlyói pünkösdszombati búcsúk helyszínét, a Hármashalom-oltár környékét. Ez azt jelenti, hogy minden negyedik-ötödik erdélyi magyar akkor Csíksomlyón volt… Akkor nagy szerencsében részesültem, nyomon követhettem a produkció készülését az előkészítő szervezőmunkától a próbafolyamaton át az emlékezetes előadásig. Láthattam az alkotókat munka közben, többször beszélhettem velük formális és informális keretek között, s megtapasztalhattam, hogy mindannyiuk számára fontos, nagyon fontos volt a produkció színrevitele. Boldizsár Miklós, az előadás alapjául szolgáló Ezredforduló című dráma szerzője, Bródy János szövegíró és Szörényi Levente zeneszerző egyaránt elégedett volt az előadással. A siker nem maradt el. Aki ott volt a nézők között, mindmáig élete egyik legemlékezetesebb élményeként tartja számon a produkciót, annak hangulatát, kisugárzását.

Utána még próbálkoztak más alkotók is azzal, hogy e megszentelt helyen nagyszabású szabadtéri produkciót vigyenek színre, de a mércét túl magasra állította az István, a király, azt nem lehetett még egyszer megugrani. Maguk az alkotók sem választották a 2005-ös csíkszeredai Illés koncert helyszínéül Csíksomlyót, inkább Csíkszereda összefüggő tereit töltötték meg rajongókkal egy ugyancsak emlékezetes koncert erejéig.

Most örömmel, ugyanakkor kíváncsisággal követem a Sepsiszentgyörgyön zajló lázas szervezőmunkát, idén államalapító királyunk ünnepe táján helyi művészek előadásában akarják színre vinni az alkotást, az énekesek, zenészek, kóristák között, no meg a tánckarban a Székelyföld minden szegletéből találunk művészeket. Hivatásosokat és kedvtelésből, de művészi igénnyel énekelőket-muzsikálókat egyaránt.

A megszorításokkal terhes közel másfél esztendős időszak után üdítő hallani, tapasztalni, hogy van még igény tömegrendezvényekre, van igény a közösségi élményre. Mert az István, a király valóban közösségi élményt nyújt. Ez lenne a sikere titka?

Sarány István