A pohár víz értéke

„Hogy értsd, egy pohár víz mit ér / Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell” – csendült fel néhány napja a jól ismert Zorán-dal a rádióban, és szöget ütöttek fejemben e sorok. Bár nem sivatagban élünk, de most, így a nyár derekán valóban megtapasztalhatjuk, hogy mennyit ér egy pohár víz. Pláne akkor, ha nincs!
Világszerte tombol a kánikula, amely olykor már alig-alig elviselhető, ha éppen nem vakációzunk vízközelben, ahol kedvünkre hűsülhetünk, amikor a túlmelegedés veszélye fenyeget. Na de dolgozni ilyen időben? Nem könnyű – tapasztalhatjuk mindannyian saját bőrönkön, hangulatunkon. Valahogy semmi nem akar ilyen melegben úgy menni, mint máskor szokott. Világszerte erdőtüzek pusztítanak, és mára már nemcsak Ausztráliában és Amerikában, hanem Európa-szerte is egyre több országban csapnak fel a lángok, emberek életét veszélyeztetve, életük munkáját, otthonaikat perzselve fel. Jelenleg Európa számos országában küzdenek a lángokkal, amelyek a hőhullámok és a tartós szárazság miatt keletkeznek, az extrém hőség és az alacsonyabb páratartalom következtében pedig egyre agresszívebbek.
Bár nálunk nem jellemző, idén nyáron mégis többször kellett riasztani a tűzoltókat a száraz növényzet kigyulladása miatt. Oltani pedig vízzel kell, de lassan az is kérdéses, hogy honnan legyen víz. A források elapadnak, a kutak kiszáradnak, s hiába engedjük a csapot, csak hörög, és nem akar kifolyni belőle egy csepp víz sem. Ez pedig elég kellemetlen tud lenni, s naponta tapasztalhatjuk, hogy valóban mit ér egy pohár víz.
Számos településen intették tudatos fogyasztásra a lakosságot, vezettek be vízfogyasztást korlátozó intézkedéseket azért, hogy mikor megengedik, akkor mindenkinek jusson belőle. Ennek ellenére mindenhol vannak olyanok, akik mit sem törődve mások szükségleteivel, csakis magukra gondolnak. Lényeg, hogy legyen feltöltve a medence, annak vizét pedig hetente cseréljék, legyen szép zöld a fű az udvaron, legyen lemosva a járda naponta, s ha úgy van, akkor az autó is. Kit érdekel, ha a szomszédnak nem jut fogmosásra sem?
Szomorú, de vannak, akik minden figyelmeztetés ellenére sem törődnek másokkal. Úgy gondolom, a kánikula is jó bizonyíték arra, hogy ha csak kicsit szolidárisabbak lennénk egymással, nagyot változhatna a világ.

Hadnagy Éva

: an accessible web community