Túl azon, hogy a 2020-as esztendő a mezőgazdasági terméseredmények szempontjából sem bizonyult kedvezőnek, megtorpanás következett be a szóban forgó szektor szövetkezetesítésében is. Több mint két évtizede, hogy napirenden van az új típusú mezőgazdasági termelőszövetkezetek létrehozása, amelyeknek igen jelentős szerepük lehet(ne) a mezőgazdasági termelés fokozásában, mindenekelőtt a termelékenység növelése, valamint a kifejtett tevékenység hatékonysága, s ezen belül jövedelmezősége tekintetében. A hazai jogszabályok a szövetkezés tekintetében jobbára megfelelő keretet biztosítanak, s az előremutató tapasztalatokban sincs hiány, de ennek ellenére úgy tűnik, hogy a társulási szándék nincs kellőképpen ösztönözve.

Tavaly országos szinten 176 új mezőgazdasági szövetkezet jött létre, ami 20%-kal kevesebb, mint a 2019-ben megalakítottak száma – legalábbis ez derül ki a Confidas.ro pénzügyi szakelemző cég adatbázisából. Kissé visszamenve az időben, az is megállapítható, hogy a tulajdonképpeni megtorpanás nem a tavaly következett be: 2018-ban országos szinten 280 új mezőgazdasági termelőszövetkezetet hoztak létre, 2019-ben már csak 190-et, 2020-ban, amint már említettük, 176-ot.
Amúgy ugyancsak a Confidas.ro adatai szerint a 2018-as esztendő rekordszámba ment a szövetkezetesítés tekintetében. A dinamika tekintetében talán sokatmondó, hogy míg 2014-ben körülbelül 700 mezőgazdasági termelőszövetkezet tevékenykedett országunk területén, a múlt esztendő végén az Országos Kereskedelmi Törzskönyvi Hivataltól (ONRC) származó adatok szerint számuk megközelítette az 1800-at. Amúgy ez a szám bizonyos értelemben ingadozó, mert évközben megtörténhet (és meg is történik), hogy megszűnnek szövetkezetek, és törlik is őket a nyilvántartásból, vagy az is, hogy nemigen fejtenek ki tevékenységet, azaz „inaktivitásban” leledzenek. (A 2019-es esztendő végén például bejegyeztetett mezőgazdasági termelőszövetkezetek száma 1600 volt, azok közül pedig csak 1419 működőképes.) 
Ebben a kontextusban sokatmondó az is, amit állít Nicu Vasile, a Romániai Mezőgazdasági Termelők Egyesületi Ligájának (LAPAR) elnöke: szerinte jelenleg nem a szövetkezetek száma a legjelentősebb, hanem az azok által kifejtett tevékenység, illetve elért eredmények. Ilyen szempontból közelítve meg a dolgokat, Nicu Vasile szerint 2020-ban csak 500 olyan mezőgazdasági szövetkezet volt, amely kellő hatásfokkal tevékenykedett. Arra vonatkozóan még nem rendelkezünk megbízható számadatokkal, hogy a tavaly milyen értékű üzleti forgalmat realizáltak a hazai mezőgazdasági termelőszövetkezetek. Azt viszont szaktanulmányok-
ból tudni, hogy 2019-ben az országos 10-es toplistát elfoglaló szövetkezet együttes üzleti forgalma 855,3 millió lej volt, ami 2,4%-os növekedést jelentett. Abban az esztendőben az első helyet a 2015-ben létrehozott Vaslui megyei Banca településen bejegyzett Cooperativa Agricolă Integrată Țara Mea foglalta el 214 millió lejes üzleti forgalommal. Ez a szövetkezet a mezőgazdaság majd mindegyik ágazatában (zöldségtermesztés, gyümölcstermesztés, méz, tej és tejtermékek, hús és húskészítmények stb.) jelen van, s a 2019-es esztendőben a Kaufland üzletlánc fontos beszállítói között is szerepelt.
A példázódás kedvéért: a tengerparti Techirgiol város szomszédságában működik a Dobrogea Sud nevet viselő szövetkezet, amely 44 tagot számlál, s összesen 20 000 hektárnyi területet művelnek meg Konstanca megyében. A már említett esztendőben üzleti forgalma elérte a 81,3 millió lejt. A Kolozs megyei Telekfarkán van a székhelye egy érdekes összetételű mtsz-nek, az Arany Szamos elnevezésűnek: 70 Beszterce, Szilágy, Kolozs, Maros és Fehér megyei farmer állt össze néhány évvel ezelőtt. 2019-ben az üzleti forgalmuk elérte a 36 millió lejt, s ma már saját tejipari gyáregységgel is rendelkeznek, és saját márkanéven (Taga) hozzák forgalomba termékeiket országszerte. Végezetül egy kutatóközpont (az Európai Politikák Román Központja – CRPE) adatai szerint országunkban a legtöbb mezőgazdasági termelőszövetkezet Botoșani, Teleorman, Dolj és Temes megyében találtatik. 
Érdemes lenne alaposabban tanulmányozni, hogy miért ilyen eltérő és egyben megosztó jellegű az érintettek érdeklődése a társulási formák iránt olyan körülmények között, amikor az Európa-szerte bebizonyította felsőbbrendűségét, s amikor is a nagyüzemi termelést egyre inkább szorgalmazza az Európai Unió is.