szórványos felhőzet
erős felhőzet
A minimálbér és a madarasi málnapásztor
Tökéletlenség és tehetetlenség – úgy látom, jelenleg ez a két fogalom jellemzi országunk politikáját, és ez jellemezte az utóbbi években is, illetve olykor nemcsak országunk, hanem térségünk és községeink helyzetét is. Ebben az egészben az a legszomorúbb, hogy alkalomadtán olyan vezetőink akadnak, akik diplomáciai találkozókon összetévesztik egyik ország fővárosát egy másikéval (ugye mi mindannyian tudjuk, nem mindegy, hogy Bukarest vagy Budapest), vagy országjáró körútjuk során épp nem tudják, hogy melyik megyében tartózkodnak. A tolerancia jegyében azt mondanám, tévedni emberi dolog (úgy mondanék még ilyen nagy közhelyeket, de most több nem jut eszembe), de amikor a libaeffektus gyakran ismétlődik, az már nem véletlen. Sebaj, az idő múlásával felejtünk (vagy nem), és változnak a dolgaink. Lejárnak tisztségek, újabb vezetőket választunk, de az egykoriak újból és újból megtalálják a jobbnál jobb munkahelyeket, és ha esetenként vezetői tisztséget nem tölthetnek be, akkor ők lesznek a vezetők tanácsadói. Az elmúlt napokban láthattuk, olyan kezekre bízták az ország vagyonát (ha egyáltalán még van), akinek fogalma sincs arról, hogy mennyi a nettó minimálbér, és amikor a (sokat szidott) sajtó képviselői szembesítették ezzel, akkor a hebegésen-habogáson kívül nem sokkal többre futotta neki. Nem szeretek bezzegezni, de most mégis azt mondom: Bezzeg! Bivalynászfalva (ahogy egyik kollégám mondaná) vagy Rinyaújnépe lakosságának körülbelül a 80 százaléka biztos tudja, hogy mennyi az annyi, hiszen sokan hónapról hónapra abból az összegből éldegélnek, vagyis abból próbálják kifizetni a számlákat, iskoláztatni gyermekeiket, megvásárolni gyógyszereiket, és még nem is említettem a magas vérnyomás és vércukorszint, illetve a lyukas fogak miatt rájuk mért adókat. Ismétlem, mindezt minimálbérből és esetenként azt is majdnem embertelen körülmények között szerzik. Van, ahol tizenkét órás munkaprogrammal dolgoznak, és kutyabecsülettel bánnak egy-egy alkalmazottal. Természetesen a tisztelet ezúttal is megilleti a kivételt, mert tudjuk, hogy a vállalkozóknak sem könnyű, őket sem igazán segíti az országvezetés. Mindezek után ne csodálkozzunk, ha lelépnek fiataljaink, és sajnos egyre gyakrabban lehet hallani olyant is, hogy nemcsak rövid távú külföldi munkában gondolkodnak, hanem egyre többen képzelik el jövőjüket a szülőföldtől távol. Kérdés bennem, ha majd tényleg elenyésző számú lesz az aktív munkaerő az országban, mit fog tenni a bársonyszékben üldögélő zsebmetsző. Vajon beáll kapálni? Bemegy a bányába dolgozni? Netán a varrodában zsebeket fog varrni egy-egy otthonkára? Lehet, hogy minimálbérért fog dolgozni? Ki tudja?! Újabban felröppent az a hír is, hogy tárgyalások kezdődnek a minimálbér megemeléséről, hiszen egyik vezetőnk személyes véleménye szerint túl alacsony, és növelni kellene, hiszen a jelenlegi szintje kedvez a fekete- és a szürkemunka aggasztó jelenségének, ami megfosztja a munkavállalókat a nyugdíj-hozzájárulás befizetésének lehetőségétől. No, legyünk türelmesek, a jövőnket tekintve bizakodóak, és várjuk ki mindennek a végét! Még az is lehet, hogy eljön az az idő, amikor a napjainkat megnehezítők, székely kultúránk és fiataljaink jövőjét ellehetetlenítők még minimálbért sem fognak kapni, esetleg csak egy balegyenest valamelyik madarasi málnapásztortól.
Biró István
.jpg)
