A megvalósítások és tervek éve volt

Császár Attila, Csíkrákos polgármestere. Hosszasan sorolta a megvalósításokat és a terveket FOTÓK: LÁSZLÓ F. CSABA

Leaszfaltozták a községi utakat, a gázhálózat megépítésére vonatkozó pályázat előkészítésén dolgoztak, és interaktív parkot létesítettek a központi iskola udvarán – csak néhány megvalósítás Csíkrákoson, amely az elmúlt egy évben történt. Az önkormányzat további tervei között szerepel a gázhálózat megépítése, a Piricskére vezető út renoválása a szomszéd településekkel együttműködve és a göröcsfalvi volt szövetkezeti üzlet tatarozása, amelyben a helyi szervezeteknek adnának otthont. Az elmúlt egy év kudarcai közé tartozik a területek akadozó telekkönyvezése. Mindezekről Császár Attilával, Csíkrákos polgármesterével beszélgettünk.

– Egy évvel ezelőtt a negyedik mandátumát kezdte meg. Mi motiválta az újabb községvezetésre?

– Elsősorban az, hogy rengeteg olyan projekt volt folyamatban, amely megkövetelte a folytatást, másrészt úgy gondoltam, éreztem és érzem, hogy megvan bennem a kellő bátorság, elszántság ahhoz, hogy ezt a munkát folytatni tudjam. Rengeteg feladat volt és van, amit be kell fejezni, kihasználva azokat a lehetőségeket, amelyek a rendelkezésünkre állnak.

– Egy évvel ezelőtt milyen munkálatok voltak folyamatban?

– Infrastrukturális szempontból voltak nagyon fontos munkálataink folyamatban, amelyeket végül idén fejeztünk be, de már tavaly elkezdtük a kivitelezéseket. Egy évvel ezelőtt már folyamatban volt a községi utak teljes leaszfaltozása. Ugyancsak folyamatban volt a mezei utak javítása, akkor egy öt kilométeres útszakasz teljes rendbetételével foglalkoztunk. Az iskolaudvaron készült egy nagyon szép interaktív park LEADER-pályázatból. Ezek voltak a nagyobbak, amelyekkel akkor már dolgoztunk, és ugyancsak akkor készítettük elő a gázhálózat községi kiépítését.

– Még milyen terveik vannak?

– Van bőven, mivel dolgozni az elkövetkezendő időszakban is. A legfontosabb prioritásunk a gázhálózat megépítése. Tehát itt nagyon össze kell szedjük magunkat szakmailag és pénzügyileg is, mert nem százszázalékos támogatású pályázatot nyertünk. Az önrész előteremtése nagy kihívás lesz a szegényes költségvetésünk miatt. Prioritásaink közé tartozik még az erdei utak javítása, amelyekkel az elmúlt időszakban is foglalkoztunk, a rendelkezésünkre álló pénzforrásokból gazdálkodtunk, de úgy néz ki, hogy továbbra is lesznek olyan pályázati lehetőségeink, amelyekkel ezt a célt követhetjük. Van egy közös projektünk a szomszéd településekkel, amely a Piricskére vezető út újjáépítését foglalja magában. Ez az út Rákoson kezdődik. Itt kiemelném azt, hogy attól függetlenül, hogy a három község 2004-ben szétvált, egy közel ötvenéves kényszerházasság után, egy nagyon szoros baráti és valóban együttműködő kapcsolatrendszer alakult ki. Rájöttünk arra, hogy sokkal nehezebb lenne külön-külön kivitelezni egy ilyen nagyobb léptékű beruházást. Együtt fogjuk majd a Csíkszeredáig vezető bicikliutat is megvalósítani. Vannak olyan középületeink, amelyeken még nem végeztek alaposabb tatarozást, ilyen például a göröcsfalvi szövetkezeti üzlet néven ismert épület, amelyet szeretnénk rendbe tenni. Úgy tűnik, hogy az Országos Befektetési Társaság (CNI) révén meg tudjuk ezt valósítani. Az előkészítési folyamattal jól haladunk, elkészültek a műszaki tervek, sűrűn levelezünk a CNI-vel a további szükséges iratok beszerzéséről. Nagyon bízom abban, hogy akár már az idén kedvező választ kapunk, és ez a projekt életképes lesz, beállnak társfinanszírozóként ebbe a feladatba. Oda közösségi házat képzeltünk el. Göröcsfalván és Rákoson is van kultúrházunk, de méreteiben mindkettő nagyon kicsi, nem klasszikus nagy kultúrotthonokról beszélünk, ezért helyszűkében szenvedünk. Rengeteg civil egyesület működik a községben, például vannak kórusok, van ifjúsági szervezet, cserkészet, és ezeknek a csoportoknak nincs megoldva a székhelyük. Igény lenne egy kisebb rendezvényteremre is, és mivel adott az említett épület, kár lenne, ha tönkremenne. Ezért fogalmazódott meg bennünk az, hogy fel szeretnénk újítani. Nagy adósságunk még a sporttal szemben van. Most már van két alkalmas területünk, az egyik Rákoson, a másik Göröcsfalván. Egy évvel ezelőtt zászlajára tűzte a helyi önkormányzat, hogy ebben a négy évben legalább egy községi focipályát mindenképpen létesít. Ennél is elindítottuk a folyamatot, de nehezen haladunk, mert pénzügyi nehézségeink vannak, ennek ellenére a tervezésre már kértünk ajánlatokat, és vizsgáljuk szakmailag, hogy az adott területekre milyen típusú és méretű futballpályát tudnánk úgy elkészíteni, hogy az nagyon sokba se kerüljön, illetve forrásszerzés céljával figyeljük az új pályázati lehetőségeket. Ezek a prioritások, de számos hétköznapi feladatunk is van, amit mindig el kell végezni. Aztán van egy olyan elképzelésünk, hogy az orvosi rendelőt, a fogászatot és a gyógyszertárt egy épületbe költöztessük, hiszen ezek jelenleg mind magánházaknál vagy adott esetben a közbirtokosságnál bérelnek helyiséget. Ezzel is foglalkozunk, hogy lehetőleg a legrövidebb időn belül legalább a koncepcióját kitaláljuk annak, hogy helyileg hol lehetne ezt megvalósítani, és nyilván forrásokat kell keresni ehhez. Az elmúlt közel három-négy évben nagyon nagy hangsúlyt kapott egy olyan probléma kezelése, megoldása is, ami nem feltétlenül az önkormányzat hatásköre. Ez nem más, mint a templom renoválása. Mi főként adminisztráció és lobbizás szempontjából veszünk részt a feladat megoldásában. Hosszú és nagyon bonyolult folyamatról van szó. Igazából a 2001 és 2004 között elvégzett rossz beavatkozásnak a következményeként láttuk, hogy rohamosan romlik a templom állapota. Elsősorban a torony. Most már, hála istennek, elmondhatjuk azt, hogy hároméves hosszú munka után – mert nem egyszerű egy templom restaurálása – elértünk oda, hogy még ebben a hónapban megáldják a renovált templomot. Tehát nem volt egyszerű, de a Jóisten segedelmével most már a végére értünk. A torony állagmegőrzési munkálatait már 2019-ben befejeztük, és akkor olyan jó együttműködés alakult ki az egyik támogatónkkal, a Teleki László Alapítvánnyal, és azon belül is Diószegi László igazgatóval, hogy jött az ötlet: folytassuk a restaurálást. Majd csatlakozott Hargita Megye Tanácsa, és most már a szentély is teljesen fel van újítva kívülről, dréneztük a területet, járdarendszert építettünk, és a csatornahálózatot is teljesen lecseréltük. Tehát felszámoltunk minden olyan kiváltó okot, ami miatt a templom beázott. A jövőben folytatnánk a kerítés újjáépítésével, hogy kívülről is minél szebb, esztétikusabb legyen a templom. Az épület belülről fel volt újítva, amit lehetett, önerőből megoldottunk. Nem szorul nagyobb felújításra a belső, úgyhogy ezért is volt fontos a külső tatarozás. Ezt a nagy volumenű restaurálást a Teleki László Alapítvány, Soltész Miklós államtitkár hathatós segítségével a magyar kormány és a megyei önkormányzat támogatja.

– Milyen most a közösségi élet Rákoson és Göröcsfalván?

– Igazából korábban nagyon pezsgő volt, de azt látni, hogy sajnos a járvány rányomta bélyegét a közösségi életre. Ám van egy jó és kellemes tapasztalatunk: szeptemberben meg tudtuk szervezni a falunapokat, és akkor láttuk, hogy van azért pezsgés a közösségi életben. Működnek a szervezeteink, és az első hívó szóra jöttek, és tevékenyen vállalták részüket a szervezésben. Nyilván itt a következő időszakban nagyon fontos kérdés az, hogy ha ez a negyedik hullám szigorú szabályokat fog hozni, akkor hogyan tudjuk életben tartani és működtetni ezeket az egyesületeket, csoportokat, hogy a létük ne forogjon kockán.

– Mit tapasztal? Milyen problémákkal küzd a lakosság?

– Úgy látom, hogy az, aki szeretne és akar dolgozni, a mai világban biztosan talál munkát, tehát munkanélküliségről nem beszélnék. A mezőgazdaságban is látok fantáziát, van nyolc-tíz gazda, aki magasabb szinten műveli ezt a munkát. Problémák nyilván vannak, de az én megítélésem szerint nem általánosak, és azokat is igyekszünk megoldani, próbálunk segíteni a lakosságnak, főleg, ha a gondok ránk tartoznak. A földek visszaszolgáltatásánál van elmaradásunk. A mi községünk is érintett abban a kataszteri hivatal által meghirdetett programban, amelyben a mezőgazdasági területek telekkönyvezésén dolgozunk, és sajnos az a tapasztalat, hogy ebben nagyon-nagyon nehezen haladunk, nem éppen úgy mennek a dolgok ezen a téren, ahogy kellene. Ennek nyilván több oka is van. Ha meg kellene neveznem egy fő problémakört, akkor ez lenne az.

A vasúti átkelő felújítása az egyik legfontosabb beruházás része

– Más kudarcok vannak-e?

– Van bőven, de ez hozzátartozik a hétköznapi élethez. A községi utak aszfaltozásánál három évvel ezelőtt úgy kaptunk engedélyt, hogy rendbe kell tennünk a Bogát alatti vasúti átkelőt. Ez önmagában nem is jelentette a világ nagy problémáját, addig, amíg nem kezdtünk hozzá, és rá nem jöttünk arra, hogy milyen hatalmas a bürokrácia és a fejetlenség. Nagyon speciális témáról van szó. Igazából nem találni úton-útfélen engedélyekkel rendelkező tervezőt, műszaki ellenőrt, aki az átkelőnél a szükséges munkálatokat lebonyolíthatja, és így történhetett meg az, hogy körülbelül egy év után tudtak csak hozzáfogni, a múlt héten, az átjáró rendbetételéhez. Tíznapos munkáról van szó, és valójában százezer lejbe került, tehát még pénzben sem az a horribilis összeg, intervallumban sem az, de közel egy évet kínlódtunk azzal, hogy eljussunk idáig. Egyszerűen fel kellett fedezzük azt, hogy egész Erdélyben talán két-három műszaki ellenőr van, aki rendelkezik bizonyos engedéllyel, de aztán kiderül, hogy annak például nincsen jogi személyisége. Ilyen nehézségekbe ütköztünk.

– Hogyan tekint a jövőbe?

– Mint említettem, van kudarc bőven, de mindig optimisták vagyunk. Úgy gondolom, mindig van kiút. Minden nagyképűség nélkül mondom, e tizenhárom év azt bizonyította, hogy ha valamit szeretnénk, és a Jóisten is akarja, akkor sikerül, ha nem, akkor nem, annak oka van. Nyilván ebben van emberi gyarlóság, baki, de van olyan pillanat, amikor úgy érezzük, hogy mindent megtettünk, mindent elvégeztünk, amit el kellett, mégsem jön össze. Olyankor mindenki lógatja az orrát, hogy mennyit dolgoztunk, mennyi pénzt és energiát belefektettünk, aztán utólag rájövünk, hogy ha korábban sikerült volna, akkor most mi lenne, hogy tudnánk működtetni stb. Tehát azért mondom, hogy én mindig így közelítettem meg és közelítem meg továbbra is a dolgokat, hogy ha valami tényleg nem sikerül, abból csak tanulni lehet. Valamiért úgy kellett történnie, és hosszú távon biztos, hogy előnyére válik a településnek.

Biró István