Hirdetés

A lovak szolgálatában

HN-információ
Dr. Nagy Tibor lógyógyász szakállatorvos Csíkszentkirályon született és nevelkedett. Ahhoz, hogy szakmájának és hivatásának az állatok gyógyítását válassza, a gyermekkorából fakadó élmények is hozzájárultak. – Állattartó családból származom, szüleim a kommunizmusban a kollektív gazdaságban dolgoztak. Nap mint nap az állatok közelében voltam, az állatorvoslás szeretete is valószínűleg ehhez kapcsolható. Gyakran láttam állatorvosokat, technikusokat munkájuk végzése közben – idézte fel dr. Nagy Tibor. Az élmények hatására tanulmányaival is ebbe az irányba indult el. Középiskolai tanulmányait Gyergyószentmiklóson végezte, állategészségügyi technikus lett. A líceum elvégzése után két évig próbálkozott elhelyezkedni a szakmában, azonban a forradalmat követő változások miatt a technikusi diplomával nehéz volt állást találnia. Így beiratkozott az Állatorvosi Tudományegyetemre Kolozsváron. Az egyetemi évek elvégzése után rögtön munkába is állt Csíkszentkirályon. Alkalmazója, dr. Bölöni Ferenc, néhány év múltával társává fogadta az ifjú orvost. – Szerintem valahogy úgy kellene működjön ez a dolog, hogy nem csupán az orvosi, hanem egyáltalán minden szakmát hivatásként kellene művelni. Én ezt vallom és e szerint is élek, azonban ennek az a hátulütője, hogy húszéves munkatapasztalattal a hátam mögött még mindig nem vagyok képes egyensúlyt teremteni a magánélet és munka között. Ezzel folyamatosan küszködöm, mindenkit szeretek kiszolgálni, aki hozzám fordul. Ez még megoldásra váró feladat számomra – vélekedett hivatásáról dr. Nagy Tibor. Választásában javarészt környezete inspirálta A lógyógyászat szakosodásának a lehetősége 2014-ben egy baráti, szakmai kapcsolatnak köszönhetően adódott. Tibor rendszeresen látogatta a budapesti Állatorvosi Tudományegyetemet. – Jó barátok vagyunk dr. Bodó Gábor lósebész professzorral, és ő hívott meg egy lógyógyászati továbbképzésre. Ez nem volt könnyű, mert a képzés rendszeres jelenlétet igényelt, ráadásul mindezt a munka és család mellett kellett megoldanom – jegyezte meg a szakorvos. Mint mondta, előtte is szerette a lovakat és előszeretettel kezelte őket, de most még inkább megéli ezt a hivatást. Tanulmányai végétől többnyire nagytestű haszonállatokat kezelt, ez jelenleg sincs másképp. Ennek oka egyrészt a környezete – mivel a helyi gazdák haszonállatokat tartanak –, másrészt pedig nem szívesen foglalkozik hobbiállat-kezeléssel (kutya, macska), ami többnyire abból fakad, hogy nem igazán találta a közös hangnemet a gazdákkal. – Valószínű kicsit rossz menedzser vagyok, és abból adódóan is, hogy falun nevelkedtem, jobban szeretem az egyszerűbb embereket, ezért maradtam inkább azokkal és ott, ahonnan magam is származom – mondta az orvos. [caption id="attachment_121607" align="aligncenter" width="2560"] A műtőt javarészt önerőből és pályázati úton szerelte fel
Fotók: Vlaicu Lajos[/caption] Önerőből, minden lehetőséget megragadva A rendelőjét önerőből és pályázatok révén fejlesztette, így mára már korszerű felszerelésekkel végezhet műtéti beavatkozásokat a nagytestű állatokon. – Amíg körorvosként dolgoztam, addig is igyekeztem a keresetem nagyját a rendelő korszerűsítésére fordítani, ugyanis a felszerelések eléggé költségesek. Két egymást követő évben sikerült pályáznom és nyernem a Bethlen Gábor Alaptól. Ezek a források mind-mind hozzájárultak a rendelő felszereltségéhez – tudtuk meg. A világot járva egyéb fejlesztési ötleteket is látott, melyeket időnként – akár házi barkácsolás útján – megpróbált elkészíteni. A rendelő röntgennel, ultrahanggal, endoszkóppal, digitális röntgennel is fel van szerelve. Mindemellett lófogászati felszerelések, EKG, és minden egyéb, ami a lósportgyógyászatban kötelező, nagyjából megtalálható a rendelőben. A műtő is úgy van felszerelve, hogy nagytestű állatok műtésére alkalmas. – Természetesen ezeket a műtéteket nem tudom egyedül elvégezni, ilyenkor mindig segítséget hívok. Szerencsére vannak is a környéken kiváló és készséges kollégák. Egyelőre egyedül dolgozok, azonban nem mondok le a csapatban való közös munka lehetőségéről. Kisebb műtétek esetében háznál is elvégzem a beavatkozást, azonban komolyabb gondoknál a rendelőben műtök. Itt adott minden körülmény, mind a steril környezet, mind a felszerelés. Az állatok betegségének diagnosztizálása kívülálló szemmel lehet nem egyszerű, azonban ennek is megvan az eljárása. A szakmai tudás és az alázat összetartozik A jószág problémáját illetően a gazdát kérdezik meg először, majd módszeresen végigvizsgálják az állatot, és ha továbbra sincs diagnózis, akkor laborvizsgálatnak, röntgen- és ultrahangvizsgálatoknak vetik alá. Azonban a tünetek legtöbbször sokat mondanak. – Természetesen mindez megvan a humán gyógyászatban is. Nem vagyunk tökéletesek, időnként a diagnózis sem tökéletes, ez is benne van, azonban igyekszünk. Magammal és mással szemben is úgy tartom, hogy a szakmai tudás és az alázat összetartozik. Ezzel kell tisztában lenni, mert tulajdonképpen legyen szó ember- vagy éppen állatorvosról, mi csupán kezeljük a pácienst, Isten az, aki gyógyít. Hozzá kell tennem, számomra a legnagyobb segítség és egyben támaszom a feleségem és a családom, akik megértenek és támogatnak ebben a nem 8 órás napi munkában – jegyezte meg. Ennek a műszaknak ugyanis nincs vége vagy hétvégéje. Időnként előfordul, hogy Kolozsvárról vagy Brassóból visznek hozzá műtétre váró állatokat, azonban a térségben évek óta együtt dolgozó gazdák mindig számíthatnak a segítségére. – Ez kölcsönös bizalom kérdése. Bizalom állatorvos és gazda, valamint állat és orvos között. Minden állat más és más, nem lehet és nem is szabad egy kaptafára húzni az egészet. Időnként a gazda sokkal idegesebb, mint maga a beteg állat. Fontos megtalálni a bizalmat ember és állat között – zárta dr. Nagy Tibor.

Vlaicu Lajos



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!