A legjobb a felgyógyult beteg öröme

Beszélgetés dr. Dimény Ottilia infektológus szakorvossal

Szavakkal talán lehetetlen érzékeltetni, hogy milyen éven vannak túl a koronavírusos betegeket ápoló kórházi osztályokon dolgozók. Minden betegért megküzdöttek – sokszor a végkimerülésig – egy olyan betegség ellen, amelyről egy évvel korábban még nem sokat tudtunk. Ilyen egy éven van túl dr. Dimény Ottilia, a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház fertőző betegségeket kezelő osztályának vezetője is, aki mindez után még mindig úgy gondolja, isteni gondviselés vezette őt ide.

– Fiatal orvosként került mély vízbe, a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház fertőző betegségeket kezelő osztályára, amelyet aztán a pandémia kezdetén koronavírusos betegeket ellátó osztállyá alakítottak át. Mióta dolgozik a csíkszeredai kórházban?

– 2012-ben, a rezidensvizsga alkalmával választottam munkahelyet a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház fertőző betegségeket kezelő osztályán. Sepsiszentgyörgyön születtem, ott is tanultam, majd az orvosi egyetemet Marosvásárhelyen végeztem. Ott töltöttem a rezidenséveimet is. Időközben többször volt alkalmam rövidebb periódusokra eljönni, betekinteni az itteni, csíkszeredai kórházi tevékenységbe.

– A csíksomlyói kórházi osztályok egy éve állják a sarat a koronavírusos betegek ellátásának frontján. Milyen volt ez az elmúlt egy év az ön számára? Szakmailag és emberileg is…

– Nehéz és hosszú év áll mögöttünk. A rezidensévek után a gyermeknevelési szabadságot a szakvizsga követte, ezután alighogy elkezdtem dolgozni, berobbant térségünkbe is a koronavírus. Ez emberileg és szakmailag is komoly próbatétel elé állított. Hosszú, véget nem érő, egymásba csúszó munkanapok, ügyeletek, temérdek páciens, vég nélkül sodort magával a betegek áradata. A Covid-19 alakított, tanított és formált, szétcibálta az addig megszokott életünket. Elragadott személyeket, tönkretett családokat, megtört embereket. Sokat elvett ez az év, mellette mégis adott. Lesújtott a sok fájdalom és veszteség, de örömmel töltött el minden gyógyult és lábán távozó beteg. Néha a legrosszabb és legnehezebb pillanatok szülnek összefogást és emberséget. Voltak olyan kollégák, orvosok, asszisztensek és betegápolók, akik önként jöttek és segítettek nekünk a járvány ideje alatt.

Köszönöm mindenkinek – csupa nagybetűvel –, aki itt dolgozott és dolgozik, hogy egy csapatként tudtunk tenni, erőnkön felül tudtunk teljesíteni a ránk szakadó betegáradatban, hogy képesek vagyunk életeket menteni, szenvedést csillapítani, harcolni a járvánnyal.

Aki nincs benne ebben, az egy teljesen más járványt lát, mint mi, akik nyakig gázolunk benne… ki tudja meddig.

– Mit mondana, mit tanultunk eddig a Covid-19-ről? Az első esetnél még kevés ismeretanyag állt a rendelkezésre, azóta viszont már nagyon sok beteget kezeltek ezzel, a SarsCov-2 fertőzés nyomán kialakuló betegséggel.

– Előrehaladottabb életkorú és társbetegségekkel rendelkező betegeknél tapasztaltunk főleg súlyosabb kórformákat. A Covid-19 egy alattomos megbetegedés, minden embernél másként nyilvánul meg, más-más szervrendszerben okoz károsodásokat. Egyénenként a súlyossági foka változó, akárcsak a felépüléshez szükséges periódus is.

Betegeink többsége idős, társbetegségekben is szenvedő volt, de láttunk súlyos, gyorsan lezajló kórképet fiataloknál is.

– Hol tartunk most a kezelést illetően?

– Napjainkban már terápiás protokollok vannak kidolgozva a vírus kezelésére. A gyógyszeres kezelések lehetőségeit kutatások ezrei próbálják felfedezni. Használunk antivirális kezelést, melyet főként a betegség első, a vírusfertőzés által meghatározott szakaszában alkalmazhatunk sikerrel. Vannak hatékony vírusellenes gyógyszereink, rendelkezésünkre áll szájon át adható készítmény is, valamint a súlyosabb kórképek esetén erősebb, intravénásan adható, az immunrendszert is moduláló gyógyszereket alkalmazunk. A gyulladásos szakaszban általában az antivirális terápia önmagában már nem elegendő, ki kell egészítenünk gyulladásgátlókkal, kortikoszteroidokkal, valamint bakteriális felülfertőződések esetén antibiotikumokkal. A kezelés részét képezi még a láz- és fájdalomcsillapítás, oxigénterápia a légzéselégtelen betegeknél, köhögéscsillapítók, vitaminok, véralvadásgátlás, és az éppen szükséges tüneti kezelés mellett a megfelelő diéta is a kezelés része.

– Sok beteggel találkozott az elmúlt egy évben, és bizonyára vannak olyanok, akik jobban megmaradnak az emlékezetében valamiért….

– Mindig azok az esetek hagynak bennünk nagyobb nyomot, akik valamilyen okból kilógnak a sorból. Volt fiatal betegünk, aki súlyos szövődmények miatt elhunyt, volt olyan idős betegünk, sok társbetegséggel, aki gyógyultan, lábán távozott. Számomra az a legmeghatóbb, amikor egy család újra teljes lesz, amikor a beteg felépül. Ünnepi pillanatok ezek, orvosnak, felgyógyult betegnek, családtagnak egyaránt. Szinte kézzelfogható az öröm és a szeretet, amikor jó egészséget kívánva elköszönünk egymástól.

– Hogyan összegezné az elmúlt egy évet az osztály tevékenysége szempontjából?

– Az elmúlt egy év során a fertőző betegségeket kezelő osztályra közel ezer beteget utaltunk be. Az esetek súlyosságát tekintve pácienseink betegsége nagyrészt súlyos, illetve középsúlyos formájú volt. A járvány kezdetén, amikor még kötelező volt beutalni minden pozitív PCR-teszttel rendelkező beteget, láttunk enyhe kórformákat is, mára az enyhe tünetekkel rendelkezők orvoshoz sem jönnek.

– Megjelent a védőoltás, amely lehetőséggel ön már élt és mást is erre biztatott. Mikor tud ez a fegyver igazán hatásos lenni?

– Megkaptam a védőoltást már három hete, és bízok benne, hogy ha minél többen élnek az oltás lehetőségével, annál nagyobb esélyünk lesz minél hamarabb visszatérni a régi kerékvágásba, maszk- és kesztyűmentesen élni. Én főleg abban reménykedek, hogy a betegség súlyossági foka nem lesz ennyire számottevő.

– Infektológus orvosként mire számít a következő hónapokra?

– Aggódok, a mutáns törzsek megjelenése nagy valószínűséggel okozhat egy következő megbetegedési hullámot.

– Meg szoktam kérdezni az orvosoktól, hogy miért választották azt a szakágat, amelyre specializálódtak. Kíváncsi vagyok erre az ön esetében is, de arra is, hogy az elmúlt egy év után is úgy gondolja-e, hogy jól választott…

– Egyik kedvenc egyetemi tanáromnak sok köze van ahhoz, hogy én ezt a szakágat megkedveltem, ugyanakkor az is közrejátszott a döntésemben, hogy minél közelebb szerettem volna kerülni az oltszemi otthonomhoz.

Hogy jól választottam-e? Erre naponta többször tudnék másként felelni, de úgy gondolom, hogy a véletlenek sokasága, ami idáig juttatott, nem volt más, mint Isten keze álruhában.

  1. Kiss Edit