Hogyan lehetséges ez? Elsőre kissé csodálkoztam, amikor látszólag két egymásnak ellentmondó hírrel találkoztam. Az egyikben az Országos Statisztikai Intézet (INS) közölte, hogy 1,3 százalékra lassult az idei harmadik negyedévben a hazai gazdasági bővülés, a másikban pedig az Eurostat közölte, hogy az Európai Unió gazdasága a harmadik negyedévben 0,2 százalékkal nőtt az előző negyedévhez képest, a bővülés Romániában és Cipruson volt a legnagyobb mértékű. Tessék? Komolyan?
Hirtelen elgondolkodtatott a dolog. De nem sokáig. Az ellentmondás ugyanis látszólagos. Nem mindegy ugyanis, hogy melyik ország épp hol tart fejlettségben, mert minél alacsonyabb a gazdasági fejlettség szintje, annál nagyobb fejlődési lehetőség rejlik az adott államban. Ahogy nem véletlen, hogy a harmadik világ afrikai országait nyugaton „fejlődő országokként” emlegetik. Ez a kifejezés kétségkívül egész közérthetően leírja, hogy mivel van dolgunk, de azért meglehetősen durva eufemizmus. Legalábbis ha arra a nyomorra, éhínségre gondolunk, amely sajnos előfordul ezekben az országokban. Vastagon benne van ebben a viszonylagos jólétben élő európai polgár félrenézése is, amely nem akar szembesülni ezzel a problémával. Az ugyanis, hogy ki mennyire gazdag vagy szegény, viszonylagos. Attól függ, kihez vagy mihez képest mérjük.
Ha csak az öreg kontinenst nézzük – azaz Európát –, a mi helyzetünk sem rózsás. Elég, ha ránézünk a világhálón több forrásból elérhető statisztikákra, ami a nettó átlagbéreket illeti. Ebből kiderül, hogy a legszegényebbek az Európai Unió határaitól keletre és délre fekvő nem uniós országok. Georgiában (Grúziában) mindössze havi 250 euró az átlagfizetés. Szerbiában átlagban havonta 562 eurót keresnek a munkavállalók. Az uniós országok ranglistáján lentről felfelé haladva Bulgária következik, ahol a havi átlagbér 582 euró, majd Románia, ahol 743 euró, és Magyarország, ahol 813 euró. Az adatok 2020–2021-es keltezésűek.
Ehhez képest a leggazdagabb nyugat-európai országokban a helyzet a következő: Svájcban a legnagyobb a nettó átlagbér, 4424 euró havonta. A második helyen Luxemburg áll havi 3573 eurós átlagkeresettel, a dobogó harmadik fokára fér fel az uniós Dánia, ahol átlagban havi 3562 eurót keresnek a munkavállalók. Svédországban már „csak” 2802 euró az átlagkereset, az EU-ból kilépett Egyesült Királyságban 2652, Németországban 2559, Franciaországban 2411 eurót kell átlagban „szűkösen” beosztaniuk a munkavállalóknak.
No, kérem szépen. A fenti adatok nyilvánosságra hozataluk óta nyilván változhattak, de kiindulópontnak megteszi, ha szeretnénk kiszámolni, hogy mit jelent az, hogy a romániai gazdaság gyorsabb ütemben bővül, mint az uniós átlag.
Elég nyilvánvaló, hogy van hová fejlődnünk a nyugat-európai országokhoz képest. Azt azonban, hogy ebben az ütemben mikor érjük őket utol… Lehet, jobban tesszük, ha meg se próbáljuk kiszámolni.