A kutatók már keresik a megfelelő módszert

Az elmúlt években megnövekett idegenforgalom és az ezüstkárász betelepítése vezetett oda, hogy jelentősen romlott a Szent Anna-tó vízminősége – állítják a lapunk által megkérdezett szakértők. Nem­rég a Csomád–Bálványos Kö­zösségek Közti Turizmusfejlesztési Társulás hivatásos kutatókkal kötött szerződést, hogy előkészítsék, tudományosan megalapozzák a vízmőség javításához szükséges munkálatokat. Lapunk kérdéseire dr. Máthé István egyetemi docens, Imecs István biológus és Dósa Levente, a Pro Szent Anna Egyesület ügyvezetője válaszolt.

Az utóbbi években rohamosan felgyorsult a Szent Anna-tó vizének romlása, a szakértők szerint  minél hamarabb tenni kell azért, hogy a folyamat ne legyen visszafordíthatatlan. A munkálatokat a megyei tanács finanszírozza.

– Hargita Megye Tanácsa a Csomád–Bálványos Közösségek Közti Turizmusfejlesztési Társuláson keresztül biztosítja az ehhez szükséges anyagi forrásokat, és szerződések alapján kértük fel a jelenleg dolgozó kutatókat a munkára. Idén a vízminőség javítását megalapozó tanulmányok készülnek el, ugyanakkor az ezekben javasolt tevékenységek kivitelezését is tervezzük, szintén szerződéskötések alapján. Ez valószínűleg magában foglalja majd a halak eltávolításának megkezdését, és ezzel párhuzamosan a vízminőség alakulásának további követését. Természetesen, ahogy eddig, ezután is a tevékenységekre legmegfelelőbb szakembereket, kutatókat szeretnénk felkérni. A tervek sikerességéhez pedig elengedhetetlen a közösség és az érintett szakmai szervezetek, intézmények támogatása – mondta Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke.

A szakértők szerint több oka van annak, hogy a tó vízminősége megváltozott, ezekről a szakemberek, kutatók számoltak be lapunknak. Dr. Máthé István, a Sapientia – EMTE egyetemi docense elmondta: a Sapientia – EMTE vezetésével indult el 2012-ben az a vizsgálat, amely a Szent Anna-tó vízkémiáját, mikrobiológiáját, algaközösségeit tanulmányozta. Ebbe a kutatásba bekapcsolódtak az Eötvös József Tudományegyetem Mikrobiológiai Tanszékének munkatársai – dr. Márialigeti Ká­roly, dr. Felföldi Tamás –, illetve a Balatoni Limnológiai Intézet szakemberei, dr. Vörös Lajos professzor vezetésével.

– Az elmúlt kilenc év során több mint negyvenhárom hónapban végeztünk helyszíni méréseket a tónál – vízhőmérséklet-, kémhatás vagy pH, elektromos vezetőképesség, oldott oxigén-tartalom mérése –, illetve vízmintákat vettünk további laboratóriumi vizsgálatokhoz: vízkémiai elemzésekhez, klorofilltartalom-­méréshez, algológiai és mikrobiológiai vizsgálatokhoz.

Mit jelent az, hogy rossz a tó vízminősége?

Mint dr. Máthé István mondta, egy tó vízminőségét, tágabb értelemben véve ökológiai állapotát több mutató alapján mérik fel, ezek közül a legfontosabb a vízben élő fotoszintetizáló szervezeteknek, az algáknak a produkciója, ezt nevezik termőképességnek.

– Az eredményeinket figyelembe véve megállapítható, hogy az „a-klorofill”-tartalom alapján manapság a Szent Anna-tó vízminősége a bőventermő, illetve a legrosszabb, a túltermő kategória határvonalán van, míg az átlátszóság  alapján tápanyagban gazdagnak mondható. 2010 előtt megjelent szakirodalmakban a tó vizét legfeljebb közepes termőképességűnek ítélték meg, tehát az elmúlt 10 évben egyértelműen romlott a tó vízminősége – mondta dr. Má­thé István.

A romlás oka

Abban minden szakértő egyetért, hogy a vízminőség romlásának több oka is van. A probléma összetett, mégis visszavezethető egyetlen tényezőre: az emberi tevékenység káros hatására. Dr. Má­thé István szerint az elmúlt két évtizedben jelentősen megnőtt a turisztikai forgalom a krátertónál, amely segíthette az algák szaporodására kedvezően ható többlet­nitrogén és -foszfor tápelemek bejutását a tóba, a piknikezés, fürdés vagy a nem megfelelő illemhelyhasználat révén. 2018 tavaszán a Hargita Megyei Vízügyi Igazgatóság az algaelszaporodás miatt betiltotta a fürdést a tóban, és ezzel párhuzamosan a területkezelők beszüntették a tókráterbe kocsival lemenő, piknikező, grillező turizmust.

Imecs István halbiológus szerint mifelénk a „szennyező fizet” elv nem működik, ezért új tógondnokság, új megközelítés, más értékrend kellett ahhoz, hogy egyáltalán hozzáférhessenek a problémához, és elkezdjenek dolgozni potenciális megoldásokon.

– Tudni kell, és el kell fogadni, hogy ez a betegség krónikus a tó számára, és ahogy minden krónikus betegséget, ezt is állandóan kezelni kell majd, nem egy kéthetes kúra fogja megoldani a problémát, hanem egy megfelelően kiválasztott kezelés, amely segít, hogy a tó a betegsége mellett fennmaradjon. Azt az állapotot viszont, amely szüleink, nagyszüleink korában volt, már soha nem fogja visszanyerni – mondta Imecs István.

Dr. Máthé István elmondta, hogy nyolc-tíz évvel ezelőtt valószínűleg szándékos betelepítés révén megjelent, és azóta nagyon látványosan elszaporodott a Szent Anna-tó vizében egy idegenhonos, invazív halfaj, az ezüstkárász.

Imecs István halbiológus elmondta, hogy egy felmérés során kiderült, hogy a tóban csak ezüstkárász található, mely óriási mértékben elszaporodott. Mint mondta, a kárász olyan élőhellyel találkozott betelepítése pillanatában, amely megfelelt számára, annak ellenére, hogy a tó nagyon tápanyagszegény halak számára. Elkezdték tehát a legkézenfekvőbb táplálékot kiaknázni, így a zooplanktont – apró, mozágsképtelen vagy alig mozgó gerinctelen szervezeteket –, valamint makro gerinctelen faunát – lárvákat, poloskákat, rákokat – fogyasztottak. Állítása szerint ezek a szervezetek a maguk során algákkal is táplálkoztak, és valószínűleg évtizedeken keresztül ők tartották kordában azokat. A halak nem tudnak algákkal táplálkozni, az ezütkárász ugyanis inkább gerinctelenekkel, növényi törmelékkel táplálkozik. A halak tömeges elszaporodásával párhuzamosan az algapopuláció is nagymértékben szaporodott.

– Az elmélet tehát az, hogy csökkenteni kell az ezüstkárász populációjának a méretét, ezzel párhuzamosan vizsgálni a vízminőséget és a mikrofaunát, majd a megfelelő haleltávolítási módszert kell megtalálni, és azt állandó jelleggel kell majd alkalmazni. Ha azt látjuk, hogy bizonyos alacsonyabb populációméret már megengedi a mikrofauna megerősödését, amely a maga során elkezdi fogyasztani az algákat is, akkor megtaláltuk a krónikus betegségre a gyógymódot.

Módszerek az ezüstkárász eltávolítására, a vízminőség javítására

Mint Imecs István mondta, a módszertan kidolgozása még folyamatban van, de az elképzelések szerint a halakat varsával kerítenék csapdába. Mint mondta, ez egy olyan módszer, mellyel nem lehet kárt tenni a tó szerkezetében és a parti zónákban, szinte emberi szemnek láthatatlan módon lehet állandóan csapdázni a kárászt. A varsa több rekeszes-hálós szerkezet, melynek van terelőszárnya is, így nagyobb területről csalja be a halakat, amelyek ha eljutnak a legutolsó rekeszig, onnan már nem fognak kijutni. A csapdák hatékonyságát lehet növelni, ha halászgéppel terelik a halakat a csapdák felé. Szerinte emellett kerítőhálós módszerrel szükség lesz populációfelmérésre is: csónakból és a partról kombinálva kerítőhálókkal kell felmérni az ezüstkárász-populációt, mely során természetesen már a kifogásuk is megvalósul. Erre a módszerre az eltávolítás időszakának az elején és a végén lesz szükség, hogy össze tudják hasonlítani az eredményeket.

– Első blikkre mindenkinek jut eszébe még olyan módszer, amit alkalmazni lehetne, viszont tudni kell, hogy nem úgy működik a rendszer, mint egy halastó, amit le lehet csapolni és a térdig érő vizet le lehet halászni. Egységes döntés született arról, hogy ragadozóhalat vagy olyan halat, amely algákkal táplálkozik, ne telepítsünk a tóba. Valójában semmi új elemet nem kellene bevinni a tóba, mert nem tudjuk hogyan fog reagálni rá a tó. Kizárólag nem invazív jellegű, tájba illő és folyamatosan kivitelezhető módszereken lehet gondolkodni.

Imecs István szerint ezek a módszerek önmagukban nem fognak sokat érni, ha párhuzamosan nem csökken a szervesanyag-bevitel, ha nem zárják el az összes olyan árkot, utat és minden mesterségesen kialakított, a víz és a hordalék bejutását felgyorsító elemet a tó kráteréből, ami csak facilitálja a víz minőségének romlását.

Mindannyian felelősek vagyunk

Dr. Máthé István elmondta: a tervek szerint 2021-ben kezdődhet el az ezüskárászok halászata. Mindezekkel párhuzamosan szükség lenne alapos és sokoldalú kutatásra, amely révén részletesen fel kellene tárni az összefüggéseket az éghajlatváltozás, a turizmus, az algák, a halak és halászatuk, a zooplankton szervezetek, a fizikai és kémiai változások, illetve az ezekkel összefüggő vízminőség alakulása között.

Dósa Levente, a Pro Szent An­na Egyesület ügyvezetője elmondta, hogy azok az intézkedések, amelyek kényelmetlennek tűnnek a turisták számára, a tó fennmaradásának érdekében születtek. Csökkenteni szeretnék az emberi tevékenység káros hatását, ezért korlátozták az oda látogató turisták kényelmi lehetőségeit. Mint mondta, az oda látogató turistának felelősségtudatosnak kell lennie, hiszen messze földön nincs a Szent Anna-tóhoz hasonló krátertó Európában.

– Bármilyen szempontból nézzük, ritka és egyedi a Szent Anna-tó. Ha figyelembe vesszük a Mohost is, ahol tundranövényzet található, akkor azt is mondhatjuk, hogy világszinten egyedi ez a hely. Olyan felbecsülhetetlen érték ez, amelyet még mi sem ismerünk teljesen. Ezért lenne fontos, hogy mindenki felfogja a helyzet súlyosságát, és felelősen viselkedjenek azok, akik oda látogatnak – mondta az egyesület vezetője.