[dropcap]B[/dropcap]ár elhagytuk Fatehpur Sikri fantomvárosát, mégis továbbra is a látottak, és különösen az arányaik foglalkoztattak, hisz a hatalmas fedetlen mecset a gyülekezeti terével és körbeszaladó széles árkádos-oszlopos falaival vetekedett mind méretében, mind pompájában a királyi palotával, színesen illusztrálva a hatalom és a hit összefonódását és azonos súlyát az iszlámban. Aztán az autóbuszon döcögve elmerenghettünk azon is, hogy az olyan hatalmas tömegeket megmozgató és összetartó vallás tulajdonképpen néhány igen egyszerű – hogy ne mondjam: primitív – tételen alapul, amelyek sokkal inkább viselkedést, mintsem valamiféle ideológiát írnak elő, s közülük a legfontosabb alapvető öt kötelezettség, egyben az iszlám öt pillére is: 1. Allahban és prófétájában való hit; 2. Napi ötszöri rituális ima, mely az ismert sarokra ereszkedő térdelést és hajlongó mozgást jelenti Mekka felé fordulva, miközben meghatározott Korán-idézeteket és formulákat ismételgetnek, előtte rituális mosakodással; 3. Ramadán ünnepének, azaz hónapjának megtartása (ekkor érkezett a Korán az égből, ezért szent) a kötelező böjttel – sem enni, sem inni, sem cigarettázni nem szabad – napkeltétől napnyugtáig, de éjjel aztán bepótolják, amint ezt magam is megtapasztaltam Izraelben, ahol épp ramadánkor jártam; 4. Szegényadó: meghatározott feltételekkel pénzben vagy természetben szolgáltatnak be; 5. Mekkai zarándoklat legalább egyszer életében, ha képes rá (hogy ez a „képesség” mit jelent, nem tudom). Természetesen, ezeken kívül vannak egyéb parancsok is, mint például a disznóhús és a bor tiltása. Az utóbbit szokták manapság szó szerint venni, és e szerint a többi szeszes ital fogyasztható! Végül hadd említsem meg az iszlám, az „igaz hit” egyik igen fontos, ma számunkra különös jelentőséggel bíró elvét, mely szerint a világ két területre oszlik: az iszlám uralta törvényes területekre, és az összes többire, mely szerintük hadszíntér (dár al-harb), és amelynek elfoglalása, népei megtérítése pedig szent feladat! Amikor ezekről beszélgettünk, még nem gyilkolták meg Szíriában Palmyra idős archeológusát és nem robbantották föl a csodálatos maradványokat, bár volt már néhány hasonló tett a rovásukon. Mikor ezeket a sorokat írom, Európát iszlám tömegek ostromolják: itt keresik a jobb életet, akár azért, mert náluk háború dúl, akár mert feléjük nagy a nyomor és helyette inkább a mi földrészünk jólétét választják, vagy mert küldetésük van, de mindenképpen tény, hogy megállíthatatlanul jönnek. Többek között ezért is érdemes tudni ennek a vallásnak a mibenlétét: a másik megismerése gyakran előítéleteket rombol és a valós helyzetre készít föl. Az kétségbevonhatatlan, hogy Mohamed „ideológiája” egyszerre vallás és politika, s a fentiek ismeretében ez nem szorul semmiféle magyarázatra. Fatehpur Sikri után még 37 kilométert döcögtünk Uttar Pradesh államban – amelyről az útikönyvek azt írják, hogy Közép-India, míg a térkép szerint Észak-Indiát jelenti –, míg elértük szállásunkat és egyben következő, rég várt célpontunkat: Agrát. A vidéknek, amelyet átszel a Gangesz, különös jelentősége van több szempontból is, hisz egyszerre szellemi központja az előbb taglalt indiai iszlámnak és a hinduizmusnak egyaránt. Ugyanakkor lakosai számának arányában a legtöbb képviselőt adó tartomány, ráadásul innen származott eleddig az ország hat elnöke, köztük Dzsaváharlál Néhrú és lánya, Indira Gándhí. Az agrai szállodánk kiválóan egyesítette magában a modern vonalakat, a gazdag díszítettséget és a kényelmet, meg a keleti minőséget, melyet mifelénk leginkább a kínai holmik egy napot tartó cipzárjain, cipők egyszeri használat után elszakadt pántjain és ruhák felfeslett varrásain tapasztalhatunk meg. Ezúttal a fürdőszoba falnyi ablakát eltakarni hivatott reluxa szakadt le első érintésemtől. A szobánkat ugyanis ez választotta el a szintén szobányi mellékhelyiségtől. Mikor szóltunk Nórának, hogy leszakadt a függönyünk, egyszerűbb megoldásnak találta, ha szobát cserélünk vele, hisz még egyikünk sem csomagolt ki, és ő is egyedül egy kétágyasban volt. A reluxa megjavíttatása valószínűleg összehasonlíthatatlanul bonyolultabb és hosszadalmasabb eljárás lett volna. Albert Ildikó [gallery link="file" ids="10804,10806"]