Állandó termék a jókedv és az idő

Fotó: Boncina-Székely Szidónia

Egy kertészet mindennapjaiban a nyár eleje az egyik, ha nem a legmunkásabb időszak, mégis készségesen fogadnak, időt szakítanak egy jóízű beszélgetésre. S bár sokadszorra járok ott, most értem meg igazán, mi az a titok, ami – az ízletes portéka mellett – visszavonzza ide a vásárlókat. Itt abból is kapunk, amiből mindenkinek kevés van, vagy egyáltalán nincs: időt – egy önfeledt kacagásra, egy beszélgetésre. Ezt a szemléletet visszük magunkkal, gondosan a palánták, zöldségek, virágok mellé illesztve.

Fény és árnyék játéka a fóliasátorban                                                                                                  Fotó: Lukács Géza

A Lukács kertészet története a távoli kilencvenes években kezdődött, amikor még kevesen gondolkodtak növénytermesztésben a zord gyergyói időjárást alapul véve, hiszen az nem igazán kedvez a pityókán és búzán kívül semminek, a vélekedés szerint. Lukács Géza esetében a fent említett érveknél sokkal többet nyomott a latban a generációs kertészkedésre való hajlam és a vágy, hogy valamit tenni kell, itthon.
– Viccesen azt szoktam mondani, amikor az indíttatásról kérdeznek, hogy éhesek voltunk, hiszen ez a legnyomósabb indok ahhoz, hogy hozzákezdj valamihez. A kilencvenes években alig volt munkahely itthon, mint sokan mások, én is megpróbálkoztam Magyarországon dolgozni, de nem találtam a helyem. Miután összeházasodtunk, a feleségemmel, Melindával egy darab földet béreltünk, amibe pityókát ültettünk. Így kezdődött – meséli történetüket Géza egy fárasztó nap végén, a fóliasátorban az utolsó simításokat végezve.
A kezdet nehéz és fáradságos volt: a bicikli után toldott kisszekérrel szállították az árut a piacokra, s az is egyre egyértelműbb lett, hogy szakmai tudás nélkül nem lesz eredményes a befektetett munka. Akkor még nem volt elérhető egyetlen kattintással minden információ, így könyvtárból kölcsönzött és vásárolt szakkönyvekből tanulta meg a kertészkedés rejtelmeit Lukács Géza, és tanulja ma is, fáradhatatlanul, örök kíváncsisággal. A növénytermesztés mikéntje mellett egy idő után a gépesítésen is kellett gondolkodni, hiszen a darab földecskéből időközben 12 hektárra gyarapodott a megművelt területek nagysága.

Virágért is sokan jönnek a szárhegyi kertészetbe                                                                                   Fotó: Lukács Géza

Gépesítés: házilag megoldják

– Közel 15 gépet raktunk össze házilag, nincs több ezer eurós gépparkunk, de ezek működnek tíz éve, és jelentősen megkönnyítik a mindennapi munkát. Itt is érvényes a szabály, hogy rengeteg időt kell fordítani a tanulásra, és egy kis leleményességgel párosítva, akár barátok segítségét igénybe véve megvalósítható a gépesítés. Mert a közvélekedéssel ellentétben nem kell a folyamatos munkáról szóljon ez az életforma, kell legyen időnk kacagni, beszélgetni, más dolgokra is időt fordítani – vallja a szárhegyi kertész, és sorolja, milyen gépek végzik a munkát a többhektárnyi területen.
Gépesített szemenkénti vetés, gépesített palántálás, hagymapucoló és murokásó gép, irányítható kapagép – a technológia révén tudott fennmaradni a kis kertészet, ahol most már automata öntözőberendezés is segíti a munkát, a palánták fejlődését.

Apró palántákból lesz a híres szárhegyi káposzta                              Fotó: Boncina-Székely Szidónia

Ami a gyergyói térségben megterem

A szárhegyi kertészetben színes a paletta: tavasszal palántákért és egynyári virágokért térnek be a vásárlók, nyáron csemegekukoricát, uborkát, csípős paprikát és karfiolt vásárolni, ősszel és télen káposztát, hagymát, pityókát, murkot venni.
– Véletlenül bukkantam rá egy kukoricapalántálási módszerre, és gondoltam, kipróbálom. Előnevelt kukoricapalántát ültetünk ki, így nyerünk 7-8 hetet, és augusztus közepére szuperédes csemegekukorica terem Szárhegyen, bármilyen hihetetlen. Emellett újdonságként van hosszú tenyészidejű édeshagymánk, ami nem okoz gyomorsavat; többfajta pityókát is termesztünk, hogy a különböző igényeket ki tudjuk szolgálni – vonultatja fel a „terméklistát” a kertész, hozzátéve, hogy az újításoktól nem kell félni, hiszen ezek viszik előre az embert.

Fotó: Boncina-Székely Szidónia

Értéket adni a fogyasztónak

A Lukács-portán mindig nagy a sürgés-forgás: a zöldségekért, palántákért, virágokért házhoz jönnek a vásárlók, ami a termelő és a fogyasztó közötti kapcsolat fontosságát is szolgálja.
– Azt a vásárlóréteget szeretnénk megcélozni, akinek fontos, hogy mit vesz: ez kötelezettség felénk is, hogy jót, minőségit adjunk. Hasonlóképpen gondolkodva kellene összefogjunk termelőkként, az eladásra helyezve a fókuszt, hogy ne legyünk kiszolgáltatva a közvetítőknek. Ehhez azonban a vásárlók részéről is szemléletváltásra van szükség, egy döntésre, hogy ha törik, ha szakad, helyi termelőtől vásárolnak. Ezzel látszólag minket segítenek, de hosszú távon az egész térség gazdasági megerősödését vetítik előre – osztja meg velünk nézeteit Lukács Géza, fontosnak tartva azt is, hogy a helyi vendéglátóegységek is felismerjék, helyi termelőtől vásárolt alapanyagokkal hosszú távon elégedett vendégeket nyernek.
A szárhegyi kertészetben jó tanácsokat, palántázási módszereket, kertészkedési tippeket is kapunk a megvásárolt dolgok mellé. S bár úgy tűnik, maga ellen beszél, Géza mindenkit kertészkedésre biztat, hiszen tudja, hogy a konkurenciát nem a helyi kertészetek jelentik, sokkal inkább a behozott, gyenge minőségű, olcsóbb termékek.

A porta, ahol a vásárló és termelő találkozik                                                                                          Fotó: Lukács Géza

Megörökíteni, ami szép

Lassan esteledik, s dolga végeztével ilyenkor a kertész kezébe veszi a fényképezőgépét, és elindul a határba, hogy kikapcsolódásként elmerüljön a természet szépségében, s azt megmutassa másoknak is. Fotóiról visszaköszön mindaz, amit talán észre sem veszünk a mindennapi rohanásban, és emlékeztet, mekkora értékek birtokában vagyunk.

Boncina-Székely Szidónia

: an accessible web community