Dr. Lázár Ede: a főnök ne akarjon mindenhez érteni

Dr. Lázár Ede, a Sapientia – EMTE Csíkszeredai Karának nyolcadik és egyben jelenlegi dékánja. A gyergyószentmiklósi származású egyetemi docens Budapesten végezte felsőfokú tanulmányait. Rövid ideig dolgozott az állami, majd később a versenyszférában is. A gazdasági szakember 2003-ban csatlakozott a Sapientia oktatói testületéhez.

– Beszélne, kérem, a tanulmányairól és a tudományos pályája alakulásáról?

– A gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium matematika–fizika osztályában érettségiztem 1991-ben, egy évig a kolozsvári BBTE-n voltam közgazdászhallgató, majd a Budapesti Közgazdaságtudományi – ma Corvinus – Egyetemre felvételiztem. A hároméves alapképzés után az információ–menedzsment és közgazdász–szociológus szakokon szereztem mesterfokozatot. Az egyetemi évek legmeghatározóbb élményeit a Széchenyi István Szakkollégiumban szereztem, ahol az önszerveződő szervezet kiegészítő képzésein, kurzusain és persze közösségi életében vehettem részt. Friss diplomásként a KSH Ecostat Gazdaságelemző Intézeténél helyezkedtem el, ami szakmailag kiváló műhely volt, de a közalkalmazotti bérezés akkor még nagyon nem tette lehetővé az egzisztenciateremtést, ezért egy év után a versenyszférában helyezkedtem el. A TNS Hungary egy londoni központú piackutató cég magyarországi leányvállalata volt, ahol már jóval pörgősebb munkatempóval, párhuzamos projektekkel, szoros határidőkkel szembesültem. A mindennapi munka szakmai fókusza is eltolódott a makrogazdasági elemzésekről a piaci szintű, marketingkutatási projektekre, így ez vált a szakmai érdeklődésem középpontjává. Egy multinacionális cég tagjaként már akkor is lehetőségünk volt bekapcsolódni nemzetközi projektekbe, így megadatott egy féléves kinntartózkodás a cég amerikai leányvállalatánál is.

– Mikor és hogyan kapcsolódott be a Sapientia – EMTE életébe?

– Tíz év külföldön tartózkodás után már nagyon megerősödött bennem és a feleségemben is a hazatelepedés vágya. Erre lehetőségem adódott az akkor még nagyon újszerű távmunka által, amit a volt budapesti és egyesült államokbeli munkahelyemmel tartottam fenn. 2003-ban pedig megpályázhattam a Sapientia Csíkszeredai Karán meghirdetett egyik állást, mivel előző évben beiratkoztam a Szent István Egyetem doktori iskolájába. Mindmáig emlékszem, hogy mennyire lefárasztott az első tanári napon tartott két, százperces előadásom. Elképedtem, hogy mennyire energia- és koncentrációigényes a hallgatók figyelmének lekötése, annak ellenére, hogy szokva voltam a céges prezentációkhoz. Az egyetemszervezési munkába is viszonylag korán bekapcsolódtam, 2004-től tanszékvezető-helyettesként, majd dékánhelyettesként dolgoztam.

– Milyen a jelene?

– A húszéves Sapientia egyértelműen a felnőttkorba lépett. Felépült az egyetem a szó szoros és átvitt értelmében. Jelenleg a meglévő keretek közötti intenzív fejlődés a célunk, a minőségre fókuszálva mind az oktatás és a kutatás, mind az oktatásszervezés területén. A konkrét terveinket persze radikálisan keresztülhúzta a pandémia, de talán felkészültségünket jelzi, hogy sikerült gyorsan és rugalmasan reagálnunk erre a kihívásra, és a lehető legkisebbre csökkentenünk a negatív következményeket. Mindenesetre nagyon szeretnénk ősszel visszatérni a normál kerékvágásba.

– Milyen tulajdonságok elengedhetetlenek Ön szerint egy jó vezető számára?

– Legfontosabbnak azt tartom, hogy képes legyen meglátni a kollégáiban, beosztottjaiban azt az értéket, azt a szakmai tudást vagy személyes képességet, amiben kiemelkedő, és amire a lehetőséghez mérten rá kell építeni a feladatait. Egy egyetemen erre több lehetőség van, mint egy túlszabályozott államigazgatási intézménynél, de kevesebb, mint a versenyszférában. Minden kollégámnak van valamilyen specifikus szakmai ismerete, vagy problémamegoldó, kommunikációs vagy szervezési képessége, ami jóval átlagon felüli, és amire alapozva kiemelkedő teljesítményre lehet motiválni. Természetesen mondhatja valaki azt is, hogy az egyetem működése törvényi, normatív keretek közé van rekesztve, mindenki tartsa meg az óráit vagy töltse ki a napi nyolc óráját, és viszontlátásra. Ez a nagyüzemi oktatás, a diplomagyárak és nem a Sapientia működési filozófiája, az egyetemi élet nálunk jóval többet jelent, mint órákat és vizsgákat.
Amennyiben sikerül a különböző vezetői pozíciókba, bizottságokba, feladatkörökbe a legmegfelelőbb kollégát választani, akár a szervezeti struktúra változtatásával is, akkor értelemszerűen a döntési jogköröket is nagyrészt átruházhatja a vezető az érintettekre. Székelyesebben fogalmazva, ne akarjon a főnök mindenhez es érteni, bízzon meg a kollégáiban. Ez azt eredményezi, hogy kevesebb ülésezés és bizottságosdi ellenére, többet lehet elérni. Büszke vagyok arra, hogy a Csíkszeredai Kar vezetői csapatában a bizalom és a jó csapatmunka nemcsak üres szlogen.
A másik fontos vezetői tulajdonság a mérlegelési képesség, hogy a különböző problémákat a helyükön kezeljük, a stratégiai céljainkhoz viszonyítsuk. Nevezhetjük nagyvonalúságnak is, amikor a hibákat, tévedéseket nem akarjuk azonnal büntetni. Ez nyilvánvalóan összefügg az előző vezetői tulajdonsággal, mivel ha látjuk a kollégáink képességeit és teljesítményét, akkor nem csinálunk problémát a kisebb botlásokból. Tudom, hogy a kommunizmus és a vadkapitalizmus évtizedeinek autoriter vezetői stílusa után ez a nagyvonalúság gyengeségnek hihető, de hát hol kezdjünk változtatni, ha nem egy egyetemen.

– Miben látja a Sapientia másságát a többi egyetemmel szemben?

– A román nyelvű felsőfokú oktatási intézményekkel szemben mindenekelőtt az anyanyelven tanulás nagyobb hatékonyságát emelném ki. Ha anyanyelvén tanul az ember, a szaktudás szervesen illeszkedhet, kapcsolódhat az addig tanult vagy elsajátított ismereteinkhez. A szakmai énünknek is teljes mértékben a személyiségünk részévé kell válnia. Legalábbis csak így éri meg a befektetett energiát, így lesz versenyképes, és nem utolsósorban ezáltal vezethet olyan szakmai kiteljesedéshez, ami az egészséges énképünk része. A Sapientia sajátosságát továbbá jól kifejezi a „Székelyföld egyeteme” elnevezés, annak ellenére, hogy Kolozsváron van a rektori hivatal, és nagyon fontos képzések, szakok vannak a Kolozsvári Karon. Erdélyi Magyar Tudományegyetem vagyunk, de legfontosabb sajátosságunk, hogy a helyi társadalomba integráltan teremtettük meg a magyar nyelvű felsőoktatást Székelyföldön. Több mint kétszáz, doktori fokozattal rendelkező főállású kollégánk nagy része Székelyföldön él és fejti ki oktatási-kutatási tevékenysége mellett jelentős civil szervezeti, kulturális vagy gazdasági tevékenységét is.

– Melyek az egyetem, illetve a személyes, szakmai hosszú és rövid távú célkitűzései?

– Amint említettem, a felépült szervezet hatékonyabb működtetése a célunk. Tartalmában és módszereiben megújított oktatás, több kutatási projekt, gyors és hallgatóbarát ügyintézés. Infrastrukturális fejlesztési tervünk főképp egy élelmiszer-minősítési laboratórium létrehozását célozza, ami jelentős segítség lehet a környék élelmiszerter-melői számára, de régóta dédelgetett álmunk egy vállalkozói inkubátorházzal, startupokkal való szorosabb együttműködés kialakítása is.
Ősszel a hallgatóinkat nemcsak folyamatosan modernizált mérnöki és informatikai laboratóriumok, új tantermek és felújított kollégium várja, hanem újrainduló Erasmus-ösztöndíjak és szakkollégiumi élet is.

Vlaicu Lajos

: