Elképesztőnek tartja az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület, hogy a Brassói Táblabíróság alapfokú ítéletben megsemmisítette Sepsiszentgyörgy és Kovászna megye zászlaját elfogadó kormányhatározatot – olvastam az egyesület pénteki közleményében. Mit mondjak: nem csodálkozom. A bíróság azzal indokolta döntését, hogy Sepsiszentgyörgy zászlója nemzetiségileg nem reprezentatív, szerintük hiányzik belőle a román közösséget képviselő elem. Az egyesület közleménye ugyanakkor egyetlen kerek mondattal rámutat az indoklás fölöttébb gyenge lábakon álló mivoltára. „Egy közigazgatási szimbólum, legyen az címer, avagy zászló, nem nemzetiségi statisztika, hanem a teljes közigazgatási egységet jelképezi.” Azt is javasolták a közleményben, hogy „a címer- és zászlótudományt hagyják a szakemberekre!” Ezzel is nehéz lenne vitatkozni. Igaz ugyan, hogy Kovászna megyei a hír, mégis a teljes erdélyi magyar közösséget érinti. Nem tehetünk úgy, mintha nem látnánk. Persze ezúttal is a hírhedt Dan Tanasă „áldásos” feljelentő tevékenységének köszönhetjük, hogy ez megtörténhetett. Ebben nincs semmi újdonság, a Hargita megyei önkormányzatoknak is meggyűlik a bajuk vele. Ez az egész úgy agyrém, ahogy van, a bírósági döntés ugyanakkor akkor is aggasztó, ha eltekintünk az egyedi esettől és a román állami intézmények lépten-nyomon megnyilvánuló nacionalizmusától. A bíróság olyan jelképes kérdésről hozott döntést, amely nem szakterülete. Ez pedig veszélyes lehet. Ezzel az erővel ugyanis szinte bármilyen más szakterületbe is belekontárkodhatnak. Például bíróságilag érvényteleníthetnék a gravitáció törvényét, csak azért, mert azt nem egy román tudós fedezte fel. Még az a képtelenség is megeshet, hogy egy szép napon megtiltják a román zeneszerzőknek a pentaton skála használatát, csak azért, mert magyar népdalokban is gyakran előfordul. Noha ezek valóban a valóságtól elrugaszkodott, abszurd feltételezések, azt mégsem tartom kizártnak, hogy Tanasă előbb-utóbb elkezdi követelni a golyóstoll és a Rubik-kocka betiltását, mert ugye, azok magyar találmányok. Esetleg a Rubik-kocka használatát engedélyezik, de csak akkor, ha csak három színt lehet kirakni belőle: a pirosat, a sárgát és a kéket. Azért nem csodálkoznék ezen különösebben, mert olyan korban élünk itt a Földön, amikor mindenki mindenhez is ért. Sőt! Mindenki mindenhez jobban ért! Pont emiatt nem lepett meg az sem, hogy jogtudomány tudorai, a bírók hirtelen felcsaptak heraldikusnak és vexillológusnak. (Utóbbi a zászlótudományok idegen szóval kifejezett neve.) A mindenhez is értő emberek jobb esetben azért lépnek fel ennyire magabiztosan, hogy az érdekeiket érvényesítsék, rosszabb esetben azonban azért, hogy kiéljék kisebbrendűségi komplexusból fakadó öncélú gyűlöletüket. Mert gyűlölködni jó, hiszen azzal a gyűlölködő leereszti a fáradt gőzt. Ha hirtelen végeznénk egy piaci felmérést, alighanem azt találnánk, hogy hatalmas kereslet van bűnbakra. Márpedig mi magyarok tökéletes bűnbaknak számítunk a román soviniszták számára. Lehet persze az embernek általános műveltsége, sok mindenhez konyíthat egy kicsit, de aki rendelkezik ezzel a divatjamúlt, lenézett tulajdonsággal, az pontosan ismeri tudása korlátait is. Éppen ezért nem fog belekontárkodni olyasmibe, amiről tudja, hogy halványlila segédfogalma sincs. Noha nem vagyok a híve a szakbarbárságnak sem, azért néha megszívlelhetjük a mondást: a cipész maradjon a kaptafánál!

Kiss Előd-Gergely