A cicák dadusa

HN-információ
A világ egyik legértelmetlenebb, mégis gyakran fellángoló vitája a kutyakedvelők és a macskapártiak között folyik: melyikük szebb, jobb, okosabb, s így tovább. Pedig mint tudjuk, ízlésről nem lehet vitatkozni. Salló Izabella régóta ideiglenes cicabefogadó, cicatartó. A csíkszeredai kutyamenhely működtetői is őt hívják, ha segítségre szoruló macskáról van szó. Vele beszélgettünk a cicatartás és befogadás szépségeiről, viszontagságairól. A macska függetlensége, önállósága, talpraesettsége eredeti, vadonbeli életmódjának hozadéka: magányos, territoriális állat, fajtársait csak a párzás idejére tűri meg. Ezen tulajdonságai meglehetősen megosztók, általában vagy nagyon kedvelik őket, vagy egyáltalán nem. Izabella szerint az, hogy valaki hogyan viszonyul hozzájuk, nagyon jól tükrözi az illető jellemét. – Ami nekem tetszik bennük, s másnak nem, az, hogy öntörvényűek. Egy cicának a szeretetét, bizalmát ki kell érdemelni, és tiszteletben kell tartani a határaikat. A macskával való együttélés sok mindenre megtanítja az embert – vélekedett Izabella. Ideiglenes pótmama Izabellának jelenleg négy macskája van, de ha teheti, befogad kidobott, sérült kiscicákat is. Az elsőt ő találta, míg a többi az évek alatt hozzászegődött. – Tigris névre hallgató kis csöppségem volt az első cicám, akit nem terveztem megtartani. Gyimesből hoztam el a négy kiscicából álló almot, meghalt az anyjuk, és befogadtam őket. Nagyon kicsik voltak, egyedül csak Tigris élte túl, így nem volt már szívem kiadni a kezemből – idézte fel. Kezdetben Facebookon csatlakozott egy cicás csoporthoz, és ott talált olyan bejegyzéseket, melyekben elhagyatott macskákról írtak. Felkereste ezeket a cirmosokat, és hazavitte. Jelenleg a csíkszeredai menhelyre bevitt macskák sorsáról is ő gondoskodik. Mint mondta, olyan is volt már, hogy a sajátjaival együtt 18 cica volt az otthonában. Ennek ellenére, mikor arról kérdeztük, mennyire fárasztó az ideiglenes „pótmamaság”, meglepő választ kaptunk: – Amennyire sok energiával jár, annyira kifizetődő és lélekmelengető feladat. Nem érzem tehernek, hisz ők is ugyanannyit adnak nekem, mint én nekik. A cicáknak lélekgyógyító erejük van, és ezt mindennap érzem rajtuk. Tudományosan bizonyított, hogy a frekvencia, amin dorombolnak, gyógyító hatással van az emberre: 26 Hz frekvencián dorombolnak, ami egyben az a frekvencia, amelyet a tudósok a vibrációs terápiákban alkalmaznak a szövetek regenerációjának elősegítésére. Van egy régi állatorvosi mondás, amely így hangzik: „Ha egy macskát és egy halom törött csontot teszel egy szobába, a csontok meg­gyógyulnak.” Természetesen vannak kihívások, egy kölyökmacskát például háromóránként etetni kell, s míg elrendezek három kiscicát, az egyórás éjszakai program. Volt, hogy a munkába is magammal vittem őket. A pótmama amellett, hogy eteti és otthont ad a kis vendégeknek, gondoskodik az egészségügyi ellátásukról, védi őket a különféle parazitáktól – bolháktól, kullancsoktól és férgektől. Felelősségteljes feladat Cicakedvelők számára különösen szomorú érzés szembesülni azzal a ténnyel, hogy minden évben macskák és kiscicák ezreit adják le macskamentő szervezeteknél vagy menhelyeken. Minden ilyen cica mögött egy egyedülálló, olykor szívszorító történet állhat, és bár nem mind szenvedhetett el bántalmazást vagy elhanyagolást, egy dolog mégis közös bennük: szükségük van egy meleg, biztonságos, szerető otthonra. Izabella nemcsak felelősségteljes gazdi, hanem az ideiglenesen befogadott cicák útját is végigköveti. – Egyértelműen nem tudom mindegyiket megtartani, emiatt úgy érzem, egy csatorna vagyok számukra a nyomor és egy jobb élet között. Sok energiát fektetek abba is, hogy jó gazdihoz kerüljenek, nem árulok zsákbamacskát – jegyezte meg nevetve. – Elmondom, milyen a személyiségük, kiknek ajánlom, és szólok, ha valami maradandó betegségük van. Volt már rá példa, hogy visszahozták, de igazából örülök ennek, mert így találhatok más gazdit nekik, és nem dobják ki ismét őket. Mindegyik macskának más személyisége van, még két egyformával nem találkoztam – vélekedett Izabella. A fiatal nő kiemelte, hogy a sok munka ellenére, amikor az új gazdiktól kap visszajelzést, néha fotót, hogy a cica jól érzi magát, mindig rájön, hogy mennyire megéri az ideiglenes befogadás. Ezenfelül beszélt ennek lelki vonzatáról is: amikor látja, hogy napról napra mennyivel vidámabbá és egészségesebbé válik egy cica, az megfizethetetlen számára. Érdeklődésünkre a macskadadus elmondta, saját cicái is jól tolerálják az ideiglenes lakókat: – A legidősebb cicám rájuk se hederít, inkább próbálja elkerülni őket. Vele ellentétben volt, hogy egy másik macskám segített a kicsik tisztogatásában, nevelésében, hisz egymástól tudnak a legjobban tanulni. Akiken kevesen segítenek A menhelyekkel kapcsolatosan az állatvédő elmondta: hasznosnak látná, ha létrejönne egy cicáknak szánt menedékhely, ami hasonló célt szolgál, mint a kutyáknak szánt létesítmények. – Sokan úgy tesznek ki egész almokat, hogy a kiscicák még ki sem nyitották a szemüket. Sajnos azt kell mondjam, annak örülök, hogyha az elhagyott almok legalább életképesek. Ha már valaki úgy dönt, hogy kirakja a kölyköket a mező végén, legalább várja meg, míg az anyja már nem szoptatja őket – hívta fel a figyelmet Izabella. Mint megtudtuk, a mentett cicák is olyanok, mint a macskák általában: mindegyikőjük egyéniség, és mind szerető otthonra és gazdira vágyik, akivel eltöltheti az idejét. Izabella saját Facebook-oldalán, illetve különböző macskákkal kapcsolatos csoportokban osztja meg, ha épp adoptálásra kész egy kiscica. Emellett a kutyamenhelyen is folyamatosan keresnek ideiglenes kölyökmacska- és kölyökkutya-befogadókat.

Adorján Zsófia

     
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!