A bencédi családi emlékház

Vidékünkön számos különleges falumúzeum található. A kérdéseket, hogy kiknek köszönhetően jöttek létre, hogyan maradnak folyamatos működésben, illetve milyen tárlatokat, történeteket ismerhetünk meg általuk, megválaszoljuk a tájházakról szóló sorozatunkban.

Tavasszal készült el az a kis helyiség, amelyben felmenőinek állított emléket Makkai Ilkei Ildikó bencédi unitárius lelkész és férje. Saját bevallása szerint tinédzserkora óta hobbiból gyűjti a régi tárgyakat. Az évek során jelentős mennyiségű anyagot halmozott fel, és az új otthonuk megvásárlásakor született meg a gondolat, hogy az alagsorban egy emlékhelyiséget alakítsanak ki, méltó helyet biztosítva ezáltal a családi gyűjtemény, örökség számára.

A két szobából álló helyiségbe lépve rögtön visszautazhatunk az időben. A múlt század elejének megfelelően berendezett szobában festett láda is helyet kapott, amely férje nagymamájának tulajdona volt valamikor, a falakat pedig katonai oklevelek, huszárképek, régi fotók díszítik, amelyeken a lelkésznő felmenői láthatók. Makkai Ilkei Ildikó az egyik legértékesebb ereklyének azt a több mint 450 darab levélből álló gyűjteményt tartja, amely az első világháború idején született. Mint mondta, nagytatája legidősebb testvére 1915-ben vonult be katonának, amiről pontos feljegyzés is született a családi bibliában, amit szintén sikerült megőrizni egészen mostanáig, és fontos darabja a kiállításnak is. A leveleket ő küldte 1915–1918 között, majd sajnálatos módon elesett a csatában. Halálhírét bajtársa írta meg szüleinek, a gyűjtemény része ez a levél is.

– Most dolgoztam fel ezt az anyagot, amely 453 levelet tartalmaz. Hihetetlenül érdekes, hogy az ember a leveleket olvasva visszarepül az időben, belelát a családja száz évvel korábbi történetébe, méghozzá egy rettenetesen nehéz időszakba – vélekedett Ildikó.

Mint mondta, a levélgyűjtemény sokszálú, hiszen a fiatalember édesanyjával, Brassóban szolgáló testvérével, katonatársaival és keresztszüleivel is levelezett. Érdekesség az is, hogy halála után a válaszlevelek is hazakerültek, így egy igencsak komplex gyűjteményt sikerült megörökölnie. A lelkésznő hozzátette, a feldolgozott levelezés története könyv formájában is megjelenik a közeljövőben. A leveleket a család festett levelesládákban tartotta, amelyek szintén helyet kaptak a kiállított tárgyak között. Egyik az 1700-as évek végéről, az 1800-as évek elejéről való, a másikon meg 1866-os dátumot rejt a fedél.

– Elsősorban a családnak, a családról szól ez a gyűjtemény, de nagyon sokan megnézték már, szakemberek is, hiszen néprajz, kortörténet, hitvilág, nagyon sok minden ötvöződik ezekben a levelekben mindenki számára – fogalmazott a tiszteletes asszony.

A gyűjtemény részét képezi egy 1848–49-es emléklap, amely Ildikó férjének elődjéé volt. Ez is ritkaságszámba megy, éppen ezért nagyon értékes, hiszen tudomásuk szerint az egykori Magyarország területén fennmaradt hasonló emléklapok száma tíznél kevesebb. A másik helyiségben a székely mesterségek tipikus darabjait tették közszemlére, amelyeket a lelkész saját maga gyűjtött össze évekkel ezelőtt. Megtalálhatók a kenyérsütéshez elengedhetetlen eszközök, a szövésnél, fonásnál, kenderfeldolgozásnál használatos kellékek, de pásztorbotok és a mezőgazdaságban használt szerszámok is helyet kaptak.

– Ez az emlékház egyrészt a magunk örömére készült, másrészt pedig azt szerettük volna bemutatni a fiatalabb nemzedékeknek vagy bárkinek, hogy lássák, mennyire fontos az, hogy honnan jövünk, kik voltak az elődeink, hogyan éltek, és milyen üzenetet közvetít életük számunkra – jegyezte meg Makkai Ilkei Ildikó. Mint mondta, nem az a céljuk, hogy nagy tömegeket vonzzanak, ennek ellenére az elmúlt hónapokban sokan meglátogatták, ők pedig örömmel mutatják be családjuk történetét.

Hadnagy Éva

 

: an accessible web community