Szent György havának utolsó napján, április 30-án a Csíkszéki Erdélyi Kárpát-Egyesület szervezésében, Adél és Gyula túravezetők felhívására gyülekeztünk a Pongrác-tetőn lévő vendéglő parkolójában. Utunk ez alkalommal a Hagymás-hegység egy rejtettebb, de annál látványosabb sziklatömbjéhez, a Csofronkához vezetett. 
Pár éve még csak egy szekérút nyomában haladhattunk, ma már egy kiszélesített úton kapaszkodtunk felfelé, amely egészen a sípályáig tartott. Árnyékos, erdő övezte út volt ez, amelyet kétfelől hóvirágszőnyeg és a már néhol előbújó sáfrányok tarkítottak. Az ágak közül erdei pintyek tavaszcsalogató hangjukkal biztattak.
Kisvártatva a Lóduj-nyereg napsütötte tisztására értünk, ahol már a kakukk hangját is hallani lehetett, néhányan meg is jegyeztük, hogy a szalonnát már meg lehet kezdeni. Itt bevártuk a csapat többi tagját, majd rövid pihenő után folytattuk utunkat. A Hagymás-hegység magasabb részein már láthatók voltak a szembetűnő fehér hófoltok. Ahogy a Lóhavas aljához közeledtünk, sűrűbben kacsingattak ránk a sáfrányok, alkalomadtán még fehéret is láthattunk, néhány pocsolyában gőték mozogtak otthonosan.
Nemsokára egy panorámásabb részhez értünk, ahonnan már a Kis-Cohárd jellegzetes sziklafalát, távolabb a Csalhó hófödte vonulatát pillanthattuk meg. A magasabb fekvésű szakaszon egybefüggő hóréteg borította az utat. Távolban a Kelemen-havasok fehér gerincét véltük felfedezni.
A Csofronka tisztására érve rövid pihenőt követően elindultunk a keskeny, jelöletlen, helyenként meredek, havas, jeges ösvényen a Csofronka-kő felé. A csúcsra kis sziklamászás után lehetett felérni, ahol elkészült az elmaradhatatlan csúcsfotó. A csúcsmászásról visszatérve a sziklatömb alján lévő tisztáson ebédszünetet tartottunk, elfogyasztva jól megérdemelt elemózsiánkat. Közben egy másik, szintén csíki csapat tartott a szikla csúcsa felé, így újabb ismerős arcokat pillanthattunk meg. Az ebédszünet után még sétáltunk kicsit a környéken, fotózgattuk az elénk táruló panorámát, a hófoltokból előbújó virágokat, majd hirtelen havas eső biztatott az indulásra. Élményekkel feltöltődve vettük hátunkra zsákunkat, és a már kitaposott úton indultunk vissza a Pongrác-tető irányába. A jónak ígérkező fényviszonyok láttán még néhány csoportképet készítettünk, háttérben a Csofronkával.
A visszaúton helyenként rövid pihenőt tartva bevártuk az elmaradt túratársakat, még egy erdei siklót is szerencsénk volt megtekinteni. Ahogy túránk végéhez közeledtünk, egyre sűrűbben kezdett esni az eső, mely havas esővel, végül rövid hózáporral siettetett bennünket. Lépteinket szaporázva megérkeztünk a kiindulóponthoz, ahol túravezetőink megköszönték, hogy velük tartottunk, mi pedig hálásak lehetünk ezért a csodás napért.

Hajnód Katalin,
Csíkszereda