Augusztus 13–23. között zajlik az első Erdélyi Kunfakó Találkozó és Zarándoklat a szencsedi Nyulas-birtokon. A tíznapos szakmai rendezvény zárt körű, e hét szombatján viszont nyílt napot tartanak Szencsedben, ahol az érdeklődők betekinthetnek a kunfakó tenyésztésébe, illetve a szablyavívás rejtelmeibe. Péntektől vasárnapig csikóindító-képzést tart Zerinváry Szilárd, szombaton magyarországi oktatók főként gyerekeket tanítanak szablyavívásra, szombat délután pedig kunfakószemle, lóbírálat lesz a neves szakember, Hecker Walter hippológus közreműködésével, aki a magyarországi Kunfakó Tenyésztő Egyesület tenyésztési vezetője. A lovas zarándoklat hétfőtől vasárnapig tart, tizennyolc lovas keresi fel a Szent László-freskók nyomán a bögözi, székelyderzsi, illetve oklándi templomokat. Udvarhelyszéken csupán néhányan tenyésztenek kunfakót, többek közt a szencsedi tanya birtokosa, Nyulas Imre, a székelyszenterzsébeti tiszteletes, Kincses Kálmán, Dezső Tibor, Kászoni Szilárd anyagfalvi tiszteletes, Fülöp Szabolcs dályai tiszteletes, a néhai oklándi tiszteltes, Kelemen Levente fiai, de a zarándoklatra Bögözből, Jásfalvából, és a Lófő Lovasudvarból is csatlakoznak kizárólag kunfakó lovakkal. A program szerint a napi lovaglások után az adott település templomának freskóiról tartanak előadást a helybéliek, esténként pedig néptáncoktatás és táncház zajlik. Magyarországon nagy hagyománya van a kunfakó ünnepnek, Szencsedben most szervezik meg először a találkozót és zarándoklatot, amit a jövőben itthon is szeretnének meghonosítani a szervezők. Az Erdélyi Kunfakó Egyesület szakmai egyesület, kizárólag túrákat, zarándoklatokat és szakmai előadásokat szervez. A kunfakó lovakat Eördögh András magyarországi lótenyésztő álmodta meg, a honfoglalás kori lovat szerette volna visszatenyészteni, amely az 1500–1600-as években kiveszett Magyarországról, Erdélyben egy picit tovább fennmaradt székely ló gyanánt, akár az 1940-es évekig fellelhető volt. Az archeogenetikai kutatások azt igazolták, hogy a honfoglaló magyarok zömében viszonylag kis termetű, tarpán szármasású keleti arab ló beütést mutató lovakon jöttek. – Nyilván voltak eltérések, hisz a vezérek, a vezetőréteg nagyobb, elegánsabb lovakon lovagolt. A ló ajándéktárgy volt abban az időben, egymásnak ajándékoztak különböző fajta, jó küllemű lovakat. A hadsereg viszont ezeket a kis termetű lovakat használta. A tarpán az 1840-es években kiveszett, de a lengyel lakosság körében nagyon sok tarpán származékú ló maradt fenn, amelyeket a mezőgazdaságban vagy akár lovagolni használtak. A lengyel állam konyik fajta néven összegyűjtötte a tarpán lovakat, és újra el kezdte tenyészteni. Küllemi jegyekben, szilajságban, használatban teljesen megfelel annak, ami az őse volt – tudtuk meg Nyulas Imrétől. Eördögh András kunfakónak nevezte el ezt a lófajtát, jelenleg Magyarországon kutatási program alatt van. Egyelőre 150-200 kancával rendelkezik az állomány, Erdélyben Szencsedben van egy helyen a legtöbb kunfakó: tizennégy, és nagyjából még ugyanennyi néhány tenyésztőnél. – Megalapítottuk Kincses Kálmánékkal és néhány, erre fogékony tenyésztővel az Erdélyi Kunfakó Egyesületet, és megpróbáljuk a Magyarországi Kunfakó Egyesület égisze alatt, az ő szabályzataikat betartva és a tenyésztési programot követve tenyészteni. Elsősorban hátasló, kényelmes lovagolni, emellett jó idegrendszerű, átengedő, kezes, emberszerető, gyerekbarát ló. Kiváló családi lóvá vált, Magyarországon a hagyományőrző lovas harcászok, íjászok előszeretettel lovagolnak kunfakón. Könnyen tartható, nem igényes, télen-nyáron szabad ég alatt tartható, különleges abrakot nem igényel, állatorvos csak a kötelező oltások alkalmával látja. Az állomány fiatal lovakból áll, három lovam képzés alatt van és elindul hat-hét fiatal kancának is a betanítása – mondta Nyulas Imre, a rendezvény szervezője.

Nagyálmos Ildikó