A Páring-hegységbe túráz­tak a 2017. július 6–9. közötti időszakban a „CsEKÉsek a Kárpátok bércein” program keretében a Csíkszéki Erdélyi Kárpát-Egyesület tagjai, Tőke Dénes vezetésével. A 73. évében járó, korát meghazudtoló túravezető és hegymászó a zergék kecsességével veszi az akadályokat, szellemi frissességével és felkészültségével példát mutat minden generáció számára, és arra ösztönöz, hogy merjünk nekivágni, elindulni, élvezzük a magas hegyek csodálatos világát. A fenti program részeként tavaly a Retyezát-hegységet barangoltuk be, jövőre a Radnai-havasok, valamint a Fogarasi-havasok szerepel a tervek között. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Kárpátok két legszebb gyöngyszeme a Retyezát és a Pá- ring-hegység, ez utóbbinak vízrajza, tengerszemekkel tarkított katlanrendszere kiemelkedő. A Páring-hegység a Déli-Kárpátokban helyezkedik el, a Felső-Zsil folyásának keleti pillérét képezi. A Şurian-, Lotru-, Latoriţa- és Căpăţâna-hegységek találkozásánál van, ezek határolják északról és keletről, nyugatról pedig a Zsil-völgye. A csúcsok átlagmagassága 2200 m körüli, a legmagasabb csúcs a Nagy-Páring (Mândra) 2519 m. Két nagy glaciáris katlanrendszere van, a Câlcescu, amely a Lotru folyó forrásvidéke, valamint a Roşiile völgykatlan rendszer, amely a Jieţ folyó forrása. Csíkszeredából hajnali 4 órakor indult a csapat, mert 365 km várt ránk, ami hétórás utazást jelentett. A Páring-hegységet Szászsebes irányából közelítettük meg. Szászsebes városát elhagyva egy közel 100 km-es, folyamatosan kanyargózó szakaszon jutottunk fel az Urdele-hágóig (2145 m), a jól karbantartott Transzalpin úton, amely Románia legmagasabbra felvezető műútja. Délelőtt 11 órakor hatalmas málháinkat hátunkra véve a piros sávjelzés mentén megkezdtük a tulajdonképpeni gyalogtúránkat. 2145 m tengerszint feletti magasságból indultunk az Urdele-hágótól és a Jézer- (2157 m), Mohoru- (2337 m), Setea Mare- (2365 m), Setea Mică- (2278 m) csúcsokat érintve jutottunk el 3,5 óra alatt a körülbelül 12 km-re található, 2000 méteres magasságban lévő táborhelyre. Utunk során megcsodálhattuk a szépséges magashegyi felszíni formákat, a mély leszakadások között előbukkanó tengerszemeket és a csodás kékes-lilás színű gombos varjúkörmöket, amelyek a hegyi ösvény mindkét oldalát díszítették. Első nap tehát az utazásról és táborrendezésről szólt. A tábor felállítása után nemsokára megérkezett a beígért eső heves széllel kísérve, amely egész éjjel tépázta sátraink falait. Második nap reggelére elállt az eső, sűrű köd ülte meg a hegynyerget, de hamar hátunk mögött hagytuk, mert a túraterv szerint indultunka nyugati főgerinc egy szakaszának bejárására.Ahogy felfelé haladtunk, a felhők közül előbújt a nap, és aztán folyamatosan ragyogott az esti órákig, lehetővé téve, hogy gyönyörködhessünk a páratlan panorámában. A Leşul- (2375 m), Picleşa- (2335 m), Gruiu- (2345 m) csúcsokat érintve jutottunk fel a 2519 m-es Nagy-Páring- (Mândra) csúcsra. Túl sokat nem is időztünk a tetőn, mert itt a szél közel 100-120 km/órás sebességgel süvített. A gerincet jelző piros sáv turistajelzés mentén jöttünk visszafele, majd a nyeregbe érve megkezdtük az ereszkedést a piros pontjelzés mentén, hogy elérjük a 2140 m-en lévő Mândra-tavat, utána pedig a Páring-hegység második legnagyobb felületű, de egyben legmélyebb (17,5 m) tavát, a Roşiile-t, amelyet a helybeli pásztorok csak Tăul fără Fund néven emlegettek. Harmadik napi úti célunk a Câlcescu-völgykatlan, a névadó Câlcescu-tóval, amely egy 3,5 ha felületű, 9,5 m mélységű glaciális tó. A Câlcescu-tó páratlan szépsége egyből magával ragad, látványa lenyűgöző a kúszófenyő-állomány által körülvéve és a sziklás szirtek ölelésében, 1934 m tengerszint feletti magasságban. Partján magashegyi növényfajok pompáznak, gyapjúsás lengedez a szélben, élénk színű havasszépe, tárnicsfélék és fűszeres illatú kakukkfű virágzik. Ugyancsak ebben a katlanban található a Zănoaga-tó 2018 m-en és a Vida nevezetű, amelyet szintén érintettünk utunk során, majd a piros háromszög jelzést követve a Tavak kéményén át jutottunk vissza a Plescoaia-nyeregbe, innen pedig a Setea Mare-csúcson keresztül a gerincúton a táborhelyre. Az időjárás ezúttal is velünk tartott, napsütésben, eső nélkül túrázhattunk. A következő nap a hazatérésé volt, a már ismert útvonalon az Urdele-hágón hagyott autóhoz. A szél ezúttal is megmutatta erejét, a gerinc vonalán végigkísért és olyan hevesen fújt, hogy helyenként letaszított a kijelölt ösvényről, érzékeltetve, hogy a természet ereje milyen hatalmas. Itt érezhettük igazán, ahogy „a szél belénk fújja frissességét, a szélvihar az erejét, gondjainkat pedig akár a fa őszi leveleit, úgy hullathatjuk el” – ezt írta egykoron John Muir, az elmúlt századfordulón élt skót származású és születésű amerikai természettudós és író. „Másszátok a hegyeket és élvezzétek a jó oldalukat!” – erre világított rá annak idején és erre biztatunk mi is minden természetszerető embert. Felkészült túravezetőnknek köszönhetően biztonságban érezhetjük magunkat a hegyen, ahol „a természet békéje úgy árad majd belénk, mint napsugarak a fa ágai közé”. Péterffy Ágnes-Katalin, a Csíkszéki EKE tagja [box type="shadow" ]Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.[/box]