– Mikor és hogyan kezdődött a természet iránti érdeklődése, szeretete?

– Gyermekkoromban szüleim engem és az öcsémet sokszor elvittek a Gyergyóremete közelében levő hegyekbe gombászni, erdei gyümölcsöket szedni vagy az esztenához, ahol a kecskéink voltak. Már ekkor megragadott a táj és a fenyvesek vadregényes szépsége. Ilyenkor gyakran felmásztam egy-egy kisebb hegyre, hogy megcsodáljam a kilátást. A BBTE gyergyószentmiklósi kihelyezett turisztika szakán Horváth Alpár akkori tanárom és barátom több gyalogtúrát és terepgyakorlatot szervezett, amelyek során még inkább elültette bennem a hegyek és a túrázás iránti szeretetet. Ebben az időszakban a legtöbbet édesapámmal együtt jártuk a közeli hegyeket.

– Hogyan lett ebből könyvek sokasága, fényképes túrabeszámolók, élmények leírása? Mikor és miért kezdte el lejegyezni a megéléseit?

– Egyetemista koromban írtam két túraélménybeszámolót az Erdélyi Gyopár folyóiratba az emlékezetes fogarasi és retyezáti gerinctúráimról, ezeknek az élményeknek az átadásáért sok dicséretet kaptam. Ekkor eldöntöttem, hogy a továbbiakban az élménybeszámolóimat könyv formájában szeretném kiadni, annál is inkább, mivel nagyon sok, kevésbé ismert hegységbe jutottam el, és jó néhány túrát tettem külföldön is. A beszámolókban az élmények átadására próbáltam helyezni a hangsúlyt, s csak kisebb mértékben a földrajzi leírásra, a turisztikai infrastruktúra bemutatására.

– Tanárként hogyan látja, mit tehetünk azért, hogy a gyermekek, diákok megszeressék, megismerjék és tiszteljék a természetet?

– Szerencsés embernek mondhatom magam, mivel iskolai végzettségem egybeesik a foglalkozásommal és a hobbimmal. Úgy gondolom, hogy egy földrajztanárnak a legfontosabb a geográfusi szellemiséget átadni tanítványainak. Talán ez az a tantárgy, ahol a legnagyobb szerepe van a terepen történő megfigyelésnek és a terepgyakorlatnak. Az előbb említett szellemiségnek szerves része a kirándulás, a túrázás, a természet szeretete és védelme. Gyakran viszem kirándulni a diákjaimat, a legnagyobb elégtétel számomra e tevékenységem során az, amikor látom, hogy a gyermekeket megérinti ez a szellemiség, és pozitív visszajelzéseket kapok a túrákról, akár évek múltán is.

– Milyen visszajelzések érkeznek a kötetei kapcsán? 

– A túraélmény-beszámolós könyveimet elsősorban a szűkebb ismerősi körömnek szántam, annál is inkább, mert kisebb példányszámban jelentek meg – talán ezért is leginkább pozitív és biztató visszajelzéseket kaptam. Persze építő kritikák is voltak, amelyeket próbáltam beépíteni a későbbi kiadványokba. A legtöbb visszajelzés alkalmával a leírt túraélményeket és információkat beszéljük meg.

– Mennyire látja divatjamúltnak a papíralapú könyveket, kiadványokat?

– Pedagógus szüleim házában mai napig több ezer könyv található, amelyeknek egy kis része az én szakkönyveim, ezért úgy gondolom, hogy annak ellenére, hogy digitális világot élünk, a kézzel fogható könyvnek nem jön el a végórája. Mindemellett nem ítélem el a blogokat vagy más internetes felületeket sem, de ennek a műfajnak a legalkalmasabb átadási formája a lapozható könyv, ami az utókornak is fennmarad. Ami a digitális verziókat illeti, a túravideókat tartom a legmegfelelőbbeknek a túraélmények átadására, amelyek engem is megérintenek és inspirálnak.

 
– Mi a túrák, természetjárások legnagyobb tanulsága ön szerint? Megosztaná az olvasóinkkal a legmeghatározóbb túraélményét?

– A túrák során a testi karbantartás mellett leginkább a lelket lehet ápolni és a gondolatokat rendbe tenni, akár egyedül, akár társasággal túrázik a természetjáró. Mindezek mellett a túrázó életmód ad egy pozitív energiát a hétköznapokra is, az előző túrák élményeivel töltekezve és tervezve a következő kiruccanásokat. Nekem a hitbeli életemben is sokat adott a túrázás, megtapasztaltam a gondviselést és a teremtett világ szépségét, tökéletességét. A közösségi életben is jelentős szerepe lehet a közös természetjárásnak. A legjobb barátaim a mai napig a valamikori vagy mostani túratársaim, nem beszélve a nagyobb közösségekről, mint az Erdélyi Kárpát Egyesület vagy a Pestkörnyéki Kárpát Egyesület. A kö­zel kilencszáz túranapomból szinte az összes valamilyen felejthetetlen élményt tartalmaz, ezért is írtam le ezeket könyvek formájában. Annak ellenére, hogy nem teszek különbséget az alacsony, „jellemtelen” hegyek és a látványos magashegyek között, néhány meghatározó élményt megemlítek: húsz éve, a romániai Kárpátok főgerincén való vándorlás, amit 23 nap alatt tettünk meg a pestkörnyéki kárpát egyesületes barátaimmal, a Kárpát Koszorú Expedíción, valamint a Fogarasi-havasok teljes vízválasztójának végigjárása Farkas Attila barátommal. A tavaly nyáron nagy elégtétellel töltött el a Mehádiai-hegység hét kilométeres szakaszának bejárása, amellyel „összeraktam” a romániai Kárpátoknak (plusz egy szakasz Ukrajnából is) az 1200 km-es fő vízválasztó gerincét, az al-dunai Orsovától a kárpátaljai Tatár-hágóig. A külföldi túráim során a legemlékezetesebb „a haza legmagasabb oltárának”, a Kárpátok legmagasabb csúcsának, a magas-tátrai Gerlachfalvi-csúcsnak (2655 m – ma Szlovákia) a viszontagságos megmászása 2017-ben.

– Milyen újabb kiadványa van előkészületben, min dolgozik éppen?

– A negyedik túraélmény-beszámolós könyvem van folyamatban, amelyben a 2022-től megejtett túráim élményeit írom le. A nyár óta keveset foglalkoztam vele, ugyanis a téli és a nyári vakációkban tudok ráhangolódni az írásra, de mivel az idei tél nagyon enyhe volt, nem szüneteltettem a túrázásaimat ezekben az időszakokban.