A fekete bárányok kilógnak a sorból, de nem Rákossy Zsigmond birtokán, ahol épp a szemnek megszokott fehér bárányok lennének a különcök, ha lennének – csakhogy az ismert állatorvos csíkpálfalvi tanyáján csak a berke juh fekete színváltozata található. 

Szultáncsemege

Egyedi, különleges nyáj, közel s távol párja nincs. A szultánok is csodálatára járnának, ha nem lenne manapság a török szultán is olyan ritka, mint a fekete bárány. Apropó, hála a fajta megmentőjének, jegyezzük meg, hogy e különleges színváltozatból szerencsére több létezik Székelyföldön, mint az említett uralkodóból. Ami már csak azért is szerencsés állapotnak mondható, mert a legenda azt tartja, hogy a török szultán márpedig ünnepekkor mindig fekete bárányból készült sültet evett – a ritka birka húsa egyébként tényleg különleges, ínyenceknek való. 

De induljunk el a kályhától. Ezért a tavasszal oly szokatlan nyári hőség elől behúzódtunk a ház melletti terasz kellemes hűvösébe. És Rákossy Zsigmond mesélni kezdett. Minden szavában érezhető volt az állatok iránti szeretet, de hát nem véletlenül választotta az állatorvosi pályát. Így vall magáról: 

– Kiskorom óta állatok vesznek körül, melyeket mindig megpróbáltam a saját ízlésem, elképzelésem szerint formálni, szaporítani, ami később tudatos tenyésztői munkává formálódott. Az állatorvosi egyetem elvégzése után, 2011-ben sikerült kitenyésztenem és elfogadtatnom egy új nyúlfajtát, a székely nyulat, melynek nemesítése és színváltozatainak rögzítése továbbra is folyik. A székely nyúl, mint külön fajta, 2016-ban kapott elismervényt, bizonyítványt, úgynevezett „atestatot”. Ezzel párhuzamosan aktívan részt veszek a fekete berke kihalás szélére sodródott állományainak megmentésében, konzerválásában.

A gazdálkodásban besegít felesége, Brigitta, és két gyermeke, Ogmánd és Tegza. Elkel a segítség, hisz komoly munka az állatok tartása, nevelése, etetése, nincs hétvége, ünnepnap, és a nyaralások is nehezen kivitelezhetők – de mindent kárpótol a szebbnél szebb állatok látványa. És ha már fajtanemesítés, akkor nemcsak nyúl, hanem a bajuszos székely pásztorkutya is, és hamarosan a standardizálás kapujában lévő székely viador baromfifajta is a listán szerepel. 

Első birkáit nagytatájától kapta, nagyrészt vörös pofájú berkéket, amiket kovásznai cigájaként vagy hegyi berkeként is ismernek. Eleinte az volt a célja, hogy az említett őshonos fajtából hoz létre egy állományt. 2017-ig viszont kikristályosodott, hogy a fajta egyik színváltozásával fog foglalkozni – a fekete berkével –, mert az a kihalás szélére sodródott. 
Az őshonos fajták megmentése kapcsán a gödöllői génmegőrző központtal is kapcsolatban áll, és a Székely Géngyűrű programon belül létrehozta a fekete berke nukleusz (mag) populációt. Jelenleg 70 anyajuh, 20 növendék és 10 kos alkotja a nyájat.

Fordult a kocka

Az állománykialakítás felvásárlással kezdődött. 

– Eleinte mindenki szabadulni akart a fekete birkáktól, olcsón adták, aztán elterjedt a híre, hogy keresik – pletyka szintjén komoly támogatásokat láttak belé, alaptalanul –, így egyre emelkedett az ára. A legnehezebb szarvas kost volt találni. Végül a Kászonokban kaptam egyet. A fajta a vörös pofájú berke színváltozata, amiért egyetlen gén felelős. Kökényfeketének születik, majd megvörösödik, s aztán nyírás után megint fekete lesz. Amennyiben zárt helyen tartanánk az állatokat, megmaradna a fekete színük, de kint a szabadban a nap kiszívja. A sötét gyapja miatt egykoron nem kedvelték a fekete bárányt, egyfajta kitaszított volt, amint a közmondásainkból is ismeretes. Manapság viszont a szőrének különleges árnyalata teszi egyedivé, keresetté. Na nem túlzottan, de arra pont elég, hogy felfigyeljenek a fajtára. A fekete berke gyapjáért még vetnek némi pénzt, hisz a szürke posztómellényt ennek a báránynak a gyapjújából készítik, így festés nélkül lehet előállítani

– részletezte a tenyésztő.

Kivetkőztek magukból

Embert próbáló munka a birkanyírás, és időnként sort kell rá keríteni. Határozottan, erős kézzel kell bánni az állatokkal, mert őszintén szólva maguktól nem szívesen válnak meg a subájuktól. Könnyen nem adják a gyapjút, de a tapasztalt kezek között hamar megszabadulnak tőle. A juhok akár 2,2–2,3 kilogrammal is könnyebbek lehetnek e munkafolyamat után. 
Fárasztó munka, ami csak kívülállóként szemlélve az eseményt tűnik vidám dolognak. Fotós kollégámmal a karám bejáratánál álldogálva néztük a burleszkjelenetet: a méretes, pufók berke juhok hanyatt vágódnak a talajon, szorító kezek unszolására megdermedve, majd a ritmusosan kattogó nyírógép szorgos cikk-cakk tánca után, lebegve kiugranak vastag téli bundájukból, és régi, rőtté fakult ruhájuktól megszabadulva, kissé szégyenlősen, megkönnyebbült bégetés közepette visszaszaladnak az istálló homályába. Átváltozás ez: igazi koromfekete, filigrán bárányokká válnak a nyírást követően.

Hobbirka

Beszélgetésünk végén a fajta jövőjével kapcsolatban felmerül, hogy hobbiállatként megtalálhatnák majd helyüket a székely portákon. 

– Van érdeklődés a különleges juhfajta iránt, hiszen egyre többen jelzik, hogy szívesen látnának legelni udvarukban egy-két fekete bárányt – a füvet karbantartják, de a facsemetékre nincs garancia! –, viszont egyre többször tapasztalom, hogy otthon tartanak néhány birkát a családok, mivel egyre nehezebb pásztort találni, és a ház körül legelésző néhány állat kielégíti a család igényeit

– összegzett Rákossy Zsigmond.