Január az év első hónapja, s a téli hónapokban ekkor a legnagyobb az esély arra, hogy hó fedje a tájat. A kü­­­­­lönböző állatfajoknak különböző stratégiájuk van a hideg évszak, a hideg hónapok túlélésére. A borzok, medvék például téli álmot alszanak, és a felhalmozott zsírrétegüket használva igyekeznek túlélni, de ilyenkor jönnek világra rendszerint a medvebocsok is. Bár a telek korántsem olyan zordak már, mint évtizedekkel ezelőtt, ebben a hónapban van talán a legnagyobb szükségük az erdei állatoknak az ember által biztosított táplálékra. A szarvasoknál, őzeknél minél hidegebb van, annál hamarabb kifogynak az ősszel felhalmozott bőr alatti zsírtartalékok, és az októberben, novemberben szépen kigömbölyödő állatok mostanra már csapzottak, megviseltek. Az ember kínálta téli étrendet így örömmel fogadják, főleg a nagy táperejű szemes takarmányt vagy a megszokott táplálékukkal azonos, szervezetük számára elengedhetetlen szálas takarmányt.

Fontos ugyanakkor a só biztosítása is a növényevő állatoknak, ugyanis a megfelelő mennyiséget ilyenkor nem kapják meg a növényekből, ennek hiányában pedig hajlamosabbak a megbetegedésre. A farkasok számára a január a szerelem hónapja, hiszen ilyenkor van a párzási időszak. Ha nagy a hó, abból még profitálhatnak is, hiszen ilyenkor falkákba verődve a nagyobb patás állatokat – amelyek ügyetlenebbül mozognak, elsüllyed lábuk a hóban – el tudják ejteni. A ró­­kák napközben is aktívabbak, zsákmány után kutatnak, ezért is láthatunk több példányt az utak környékén, sokszor az autók által elgázolva. A vaddisznók kondában élnek és élelem után kutatnak, de előszeretettel veszik igénybe a vadszórókon tálalt élelmet is. Ekkor van az ideje a hajtóvadászatoknak, így ilyenkor több egyedet lőnek ki az állományból.

Az év első hónapja talán a madarak számára a legnehezebb időszak, hiszen hosszúak az éjszakák és rövidek a nappalok, így viszonylag kevés idejük jut a táplálkozásra, ezért a hideg hónapok megtizedelhetik a madárállományt. Etetésük éppen ezért igencsak nagy segítséget jelent, ám nem mindegy, hogy mit adunk nekik. Zsíros magvak, csonthéjas gyümölcsök feltörve, sózatlan szalonna, faggyú a legtáplálóbb eledel. Figyeljünk arra, hogy olyan gabonát ne adjunk nekik, ami kidagadhat a begyükben, mint például a rizs, hiszen ez akár a vesztüket is okozhatja.